Népköltészet
Sárga csikó, sárga rigó,
Megcsókollak, az lesz a jó,
Jó lesz neked édes rózsám,
Ha te leszel az én babám.
Legyen tollam a mosoly, és papírom a nevetés,
Szavaim, mind száz fogoly, kiáltják együtt:
Bizalom és feledés...
Megy a kupec az úton.
Kocsiúton ám, nem a gyalogúton.
Idő verte kalapjában varjú ijesztőnek hat,
Amint sovány tehene nyomában a poros úton baktat.
Hazám, Hazám, fényes Hazám,
napba öltözött violám.
Nem szerethet jobban soha,
csak ki törve hull sírodra.
Piros tojás mintája
jégvirággal cifrázva,
ha meglocsolsz húsvéthétfőn,
nem jössz hozzám hiába.
Alexander, a Sándor,
zsákot sző a javából.
Lyukas e zsák nem lehet,
abban hoznak meleget!
Süvít a szél, hideg nyári este
Vihar az égre villámot feste
Megvár az álom, míg aludni tér
De semmi, semmi jót nem ígér.
Párolgó emlékek érnek,
újra hópiheként érnek.
párja csillogó messzeségnek
a rövid fejű enyészet.
Hazavágyom az én kis falumba,
Édes jó anyám meleg otthonába,
Oda, ahol ismernek az emberek,
Mosolyogva mind rám köszönnek.
Rika erdő mélyén, Rika patak partján
Édesen alszik a Réka királyné.
Nem zavarja senki, nem jőnek költögetni,
Senki se` tudja a sírja helyét.
Tíz szál tulipán,
kapja a babám.
Ezt a csokrot megérdemli,
úgy mosolyog rám!
Húst enni most kedvem nincsen,
Mi jót főzöl, kedves kincsem?
- Finom fánk lesz ma ebédre,
Meg is sütöm pontban délre.
Csattog az ostor,
Hallszik távolról,
Két paripa jő
Velük gazdájok jő.
Csipkés is, fodros is az alsószoknyám,
Jaj, az alsószoknyám.