Népköltészet
Gané Gábor tejet ivott,
megitta az összest, mi volt,
Kadó Klári a szeretője,
együtt mentek a kiserdőbe,
hosszan jártak almát szedni,
utánok mentem leselkedni,
hej, szép almát szedett a Gábor,
pirospozsgás arcocskáról...
De nagyon is árva
Az a kis madárka,
Ki a kéklő eget
Nem fészkéből látja.
Elgondolkoztál már, kicsi lelkem, azon
Katicabogárnak miért hét pettye vagyon?
No, ha nem, hát én most elmesélem néked
Nehogy a tudásból legyen veszteséged!
Azt hallottam minap - ne is kérdezd honnan -
Tengernek a mélyén, kristályba szabottan
Palota áll arra - így mesélték nékem
Igaz-e vagy hamis, én nem méricskélem
Előadom inkább, magad döntsél róla
Hiszed-e vagy kacagsz az itt mondott szóra -
Gyere velem, ülj le mellém, Attila!
Népedre lesújtott Isten haragja:
Egyik napról másikra élnek-halnak,
Képmutatók, zsigerből lopnak, csalnak.
Somogyszil, a boldogság hona!
Visszahúz a szívem oda!
Csendes falu, ami két dombra épült,
És az évek alatt csak szépült!
Nem akarok költő lenni.
Nem akarok fejemre babért.
Sem ennek-annak megfelelni,
firkálgatok csak, magamért.
Gazdag embernek volt sok aranypénze,
mohón, féltékenyen, reszketve őrizte.
Az aranyból egy darabot sem adott,
irigyen titokban egy vasládába rakott.
Disznó Komák (tanmese felnőtteknek)
Hol is történt, azt már szinte alig tudom,
Talán túl a Tiszán innen, valamely Faludon.
Vagy tán nem is ott, tán kissé arrébb,
Hol a Duna vize folyik... Vagy attól balrébb.
Kihalt most a lelkünk, a nyugalomvágy elhalt,
Üresnek érezzük szívünket, nincs ami itt tart.
Szívünk nyugta nélkül hogy arassunk diadalt,
Ha elménket feldúlja a rémséges szélvihar?
A rímkovács, a rímkovács:
A sorokból dől a forgács!
Kicsiszolja, amit ép’
Elméjével megítélt.
Lepisszent a juhász, kis időre, már sárguló
csontokon marakodó, felhevült kutyákat,
Tűzlábú ördögök, fehér füstköpenybe bújva
szórják, vetik az üst alatt, a fénykarikákat.
Kurjongató kedvem nótás,
Kicsit boros, cseppet szódás,
Hordójából ükapámnak,
Dicsőség az én hazámnak.
Ha én verset írnék,
írnék én a szélnek,
vigye el az imám,
vigye el az égbe.