Versek a pénzről
Holtak, lám ők mind halottak,
gyermekek, kik magzatként vesztek.
Csupán kopogószellemként zajongnak,
s foszló húsuk hiszik érzelmeknek.
Felsírt egy nép, majd
egy kontinens,
zokogott a föld és
a világegyetem.
Boldogság, szeretet, becsület,
egészség, nyugalom, tisztelet.
Ez mind, mi régen fontos volt.
Csak volt? Sose lesz már?
Vannak, kiknek milliói
széf mélyén hevernek,
széf dohos levegőjében
a semmibe vesznek.
Szeretném a földet mosolyogva látni,
éltető napfényben élni.
Vakító kék eget hófehér habokban.
Benne lágyan megfürödni,
szép jövőnkről álmodozni, megtisztultan várni.
Pénz, vagyon nem boldogít!
állítják a bölcsek.
Az élet másról mesél:
asztalomon öl csekk!
Showtime indul, amikor felkel a Nap,
a szenzáció bárkit torkon harap,
ha nagy hal vagy, díszed a botránykalap.
Ha gazdag lennék,
Malibun nyaralnék,
Ha több eszem lenne,
Nem pénzen gondolkodnék,
Hiszen szeretetet rajta nem vehetnék.
A világon sok a dolog,
melynek rabjává válhatsz.
Elnyel téged e sárga csoda,
nem választhatsz!
Az élet olyan, mint a lépcső,
A felfelé vezető út hosszú,
De a lefelé vezető út rövid.
Az élet lényege nem a vagyon, sem pedig a pénz.
Ha a lelkedbe nézel, mondd, te mennyit érsz?
Önszántadból ne engedd, hogy az ördög irányítson,
a csillogás és a fényűzés pedig végleg elvakítson.
Ünnepnap - Hétköznap
(valóságképek villanófényben)
Sokaknak ünnep már a vacsora,
Tél estén fagytól csikorog foga,
Megrágja a káromkodást belül,
Miközben teste örökre kihűl.