Versek a reményről

Szabó Enikő

Várakozás

Vártam, hogy rám nézz.
Rám néztél.
Vártam, hogy rám mosolyogj.
Rám mosolyogtál.

Tovább...

Takács Viktor

Szükséges küzdelem

Egy múltbéli fény
Egy csodás regény
Az égben ragyogó ösvény
Egy az életre hívó fekete törvény

Tovább...

Takács Timea

Lepke

Magányos este az asztalnál ülök,
Leereszkedik a sötét, és én lassan eltűnök...
Az asztalon egy telefon, oly csendben és árván,
Nem keres most senki, bármennyire várnám!

Tovább...

Katona Dávid Zsolt

Kívánság

Oly rég volt már,
Hogy fehér tüzű kőre szívvel tekintettem,
Hogy gyengeségemben ilyesmiben hittem.

Tovább...

Gárdon Ágnes

Emlékezés a visszatérőkre

Örök félsz volt bennünk.
Rettegve, egymáshoz bújva
megadtuk magunkat,
s ők, mint a vadak,
csaptak le ránk
a származásunk miatt.

Tovább...

1612

Tokos Arnold Ottó

Széthullás

Magam maradtam a létnek fullasztó mezején,
elgondolva önmagam a kísértő hegynek tetején.
Mnémoszüné hangja hallatszik létem holnapjában,
visszaemlékezve csodákra a ma nemlétező mámorában.

Tovább...

Abonyi Tamás

Hűséges álmok

Ez már nem szárnyaim próbálgatása,
régen elmúlt az altatódalok hatása.

Tovább...

36

Várkonyi Zsuzsa

Kapaszkodnék

Fáradtan, szívem lépésben dobog,
hallom, a csend szótlanul bekopog,
fájó gondolataimba kapaszkodok,
nem tartanak mardosó lángoszlopok.

Tovább...

3777

Tamás Viki

Beavatkozás

Kezeim leszíjazva, tudatom zavaros,
Szemem lehunyva, testem jegesen fagyos.

Tovább...

12

Varga Bettina

A remény hangja

Egy sötét téli éjszakán eljő a bánat szele,
s fájdalommal tölt el, az élet igazi ellenfele.
Nincs öröm, se jókedv, csak a nihil vasköntöse,
mely a mélybe rántva tart fogva, akár a kripta hűvöse.

Tovább...

12

Jánosi Sándor

Don Quijote ébredése

Könyvtárszobájában ülve szép La Manchán
nincs többé óriásnak képzelt szélmalom.
Búsképű, hős vitéz karja nem oltalom,
felocsúdott álmából kétszáz év után.

Tovább...

1919

Dénes Enikő

Ha elfogy a ma

Dacoskodik bennem a fáradt rím,
Élesztgetném, de hiába a csíny,
Nem táncol lelkemben már a tűz-dal.

Tovább...

3438

Takács János

Nélküled

Arra eszméltem, hogy nélküled ébredem
Nem jó érzés ez számomra, fájdalmas nagyon
Az, hogy így teljenek napjaim, színtiszta félelem
Távol vagy tőlem, a messzi nyugaton

Tovább...

Komuczky Eszter

Ütött az óra

Mosolygós napjaim
gondterheltté váltak.
Komoly döntés súlya
nyomja most a vállam.

Tovább...

1015

Vona Erzsébet Cecilia

Bocskorosok

Két apró, szomorú, megfáradt gyermek,
Kinn a hidegben melegre nem lelnek.
Szakadt piszkos ruhájukban fáznak,
Eső elől menedéket híd alatt találnak.

Tovább...