Versek a reményről

Kecskés Vivien

A sötétség hangjai

Távoli tájon zendül az ének,
Holdfény ragyogja be a vidéket,
Égbolton káprázó csillagok hada,
Igazi megtestesült harmónia.

Tovább...

san-Dor

Hanga körbetáncol

Hanga bojtja imbolyog
kicsiny hangja hogy zokog -
hegyek fényes szálai
csermelyekbe nőnek

Tovább...

Suttogó Gabriel

A királyság

Piciny földje van királyságomnak,
Több oka búmnak, válságomnak.
Lelkem kis földjére sokan áhítoznak,
Kínomon oly könnyedén ásítoznak.

Tovább...

Nagy Péter PeetZee

Örökké

Szeretnélek ölelni,
Ajkaidat csókolni.

Tovább...

Sentido Verde

Beszélgetés a nyomorral

Nincsen kenyér, üres a gyomor.
Mondd, mit tegyek, kedves nyomor?

Tovább...

Juhász Zsolt

Korai ébredés

Napsugárra ébred e jeges hajnal,
Jégvirág nyílik ablakon s dalban.
Jeges lelkem feloldja a sápadt fény.
Vétkeimmel küzdeni mily nehéz.

Tovább...

01

Németh Dániel

Ragyogj!

Ragyogj, Esti Csillag,
ragyogj rám!
Többet nem kérhetek
egy árva mosolynál.

Tovább...

Hegedűs Gábor

Reményem

Lassul a tempó, öregszik a táj,
Öregszem én is, de nem nagyon fáj!
Bár csontjaim jelzik az időváltozást,
Kedvem a régi, s nem várok mást

Tovább...

Dobosi György

Korlátok nélkül

Nem volna akadály,
lehetne érzés,
repülne papagáj,
s millió kérdés.

Tovább...

4559

Fási Milán

Szenvedek

Fáj, hogy maszkot húzol mindig őszinte arcodra,
S most eltitkolva, némán könnyeid hullanak halmokba.

Tovább...

Mészáros Dóra

Épp hogy adták, de már vitték is...

A kislány éhesen nézett a pékségbe,
Szoknyája szakadt, koromtól fekete,
Hosszú, nehéz időszak van mögötte.

Tovább...

Rózsa Margit

Nézd...!

Nézd, milyen színes ez a nyár!
A Nap csak ontja sugarát,
virág bontja száz szirmát,
nekünk szól e szerenád,
lelkünk csöndben elmerül,
s megszólal az esti csend.

Tovább...

Veréb Imre

Hajnal

Európa sötét emberei,
Ázsia haragvó emberei,
Afrika vérző emberei,
Amerika álmodó emberei,
Ausztrália távoli emberei...

Tovább...

Strangetoxic

Meggyötört lélek

Megint a felhőkből zuhanok feléd, rég nem látott földem,
Lenyelted arcom, mégis mosolyog még rád korhadó felem.
Érzem, ahogy a tavasz újjászületett szirmait betemeted,
Engem pedig gyökereiddel húzol, hogy kitépd a kezemet.

Tovább...

Bolla Ákos

Színházban

Vér áztatta hangja koppan,
A levegő ezer darabra tör.
Benne lévő kis világok ere roppan,
Szíve megáll, s lágy a benne levő tőr.

Tovább...