Versek a reményről

Papp Gyula

Lélek Vihar

Gyakorta mondod,
(lehet mosolyogsz)
én nem ismerlek téged.
Jó, akkor ismerj meg,
valamit mesélek Neked.

Tovább...

Csiki Melinda

Nem voltál ott...

Nem voltál ott, mikor hívtalak
elsötétült éjszakákban,
nem hallottad buja szavam,
nem érezted vágyam.

Tovább...

Kovácsné Róza

Örök várakozás

Az idő a gazda, tudom jól
de amikor várni rád, olyan jó.
Örökké tenném, ha tehetném
bár mindig veled lehetnék.

Tovább...

Kühtreiber Erzsébet

Egy érintés

Az ölelés a szívnek finom falat,
Két szív közt felépíthet egy erős hidat,
Falakat bont, ha szívből adják,
Főleg ha szívből viszonozzák.

Tovább...

Jobbné Nyilas Ildikó

Szárnyalna a lelkem

Hív a szabadság, hogy szárnyaljon a lelkem,
mégis egy érzés fogva tart engem,
annyira részemmé vált ez a kötődés,
ha elszakítanák, tán bele is halnék.

Tovább...

Holozsai Evelin

Remélem

Remélem továbbmegy
Vagy leszáll
Vagy csak megy
De nem vár rám
Hogy nem néz rám
Hogy nem ér hozzám
Remélem nem akar
Vagy gyorsan mindent elhadar...

Tovább...

Béres Judit

Hit

Isten tenyerébe
beleszülettem
sok évet benne
elheveredtem
resten
hitetlenné lettem
kopottan
ténferegtem...

Tovább...

89

Molnár Tamás (Pltkx)

Sorskifutó

Állj meg! Mosoly! Fordulj jobbra!
A másik jobbra... Integess!
Csak lazán csuklóból, ne vállból,
A lógó tricepsz nem hiteles!

Tovább...

65

Havranszki Levente

Ködös, hideg reggel...

Ködös, hideg reggel,
Engem senki nem ébreszt fel.
Miért is tennék, erőm kevés,
Testem kicsi, s nagyon nehéz.

Tovább...

Csík Ferenc

A Néma ősz

Az ősz névtelenség burkába csavarta rút fejét,
Sírva nyögött talpam alatt a föld.
Egy cigányasszony fut a hóban,
S Kelet felé söpri havát a szél.

Tovább...

Zamniusz Tibor

Turista

Ki vagy Te, honnan jössz, és merre tartasz?
Ha szólok, Te hallasz?

Tovább...

Bubrik Zseraldina

A vihar

Hajnalban zajra
ébredtem, világos volt
az egész szoba.
Villámok fényes
csillogását láttam, amint
egymás után
kérik a másik táncát.

Tovább...

1018

Gulyás Boglárka (Lucy)

Sírj csak, én majd álmodom

Homály borul a világra,
amely körülveszi most őt,
eltört minden, de szilánkra.
Egyedül maradt, elhagyott nő.
Összetörve.

Tovább...

Hanisné Lecsek Ilona

Egyszer még

Vártam arra a biztosnak hitt bizonyos kis jelre,
mikor önfeledten szárnyra kel az emberi elme,
magával sodorja képzelet és valóság lényét,
egyszer még megtalálja az igaz szerelem énjét.

Tovább...

1213

Tóth Albert

A vágy rácsai

Reménytelenség rácsain át folynak vágyaim,
le a mélybe, nem visznek előre lábaim,
magam vasaltam be magam, a lélekutam
a semmi völgyén át vezet, kiapadt sorskutam.

Tovább...

6976
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ