Versek reménytelen szerelemről

Csak Varga

Csak hús

Egy darab elpocsékolt hús.
Bőrrel fedett, bús öntudat.
Bár az emberi érzés dús,
az lélek híján is jól mutat.

Tovább...

Nul

Alázat

Megcsendesedtem.
Leborulva könyörgöm,
már föl sem üvöltök,
már nem követelek.

Tovább...

413

Frankó Éva

Találkozás

Tőled jövök. De még fogva tart a titok,
Világunkkal párhuzamos pillanatok
Távolodnak a percekkel, és én megkapaszkodok,
Ég és föld között fellebbennek emlék-mozaikok.

Tovább...

Szabóné Tóth Judit

Meddig tart még?

Üres lett a lelkem, elapadt a könnyem...
Lemondani rólad... bizony nem megy könnyen...
Látni téged naponta kínzó fájdalom,
de semmit sem tehetek, és ez fáj nagyon!

Tovább...

Asztalfiók

Egy újabb kishalál

Szívemben még őrzöm mosolyod,
S nézve a zafírkék eget
Szemedre visszarévedek,
És egyre csak arra gondolok...

Tovább...

Sisi

Van ez így

Könnyeim csordulnak le arcomon,
remélem, már túlvagyok harcomon.
Én minden nap csak erre gondolok,
ezzel telnek el a mindennapok.

Tovább...

Horváth Anna Izabella

Pulcsi

Élénk színkavalkád,
Mit látok rajtad,
S illata jellemző rád,
Ó, ez az áradat!

Tovább...

Tóth Tamás (TamasT.)

Szállj előttem

Volt idő, mikor úgy éreztem,
mennem kell, de most már tudom,
bármerre indultam el,
Te vártál rám minden rögös úton.

Tovább...

Molnár Panna

Árnyak és valóság

Tiszta szívből hittem neked,
Minden kétséget eldobtam,
Megragadott tekinteted.
Fájt rájönnöm: elrontottam...

Tovább...

Szeles János Dr.

Egy komor éjjel

Ilyenkor már pihennek a lelkek,
Csendben durmol kutyánk a ház előtt,
Elefántcsont billentyűn susognak
Elfelejtett, régi ezüst-keringőt.

Tovább...

1841

F. Bozó Éva

...félúton

vállamon teher
kérdőjelemet cipelem
- talán ha
élek kenyéren és vízen
futok `előlük`
szépen és szelíden
békén hagynak

Tovább...

Szabadhegyi Nóra

Tömegnyomor

Elfüggönyözött ablakok sora,
Bamba kirakatok tükrében látszom,
Megyünk, rétre kihajtott csorda,
Nem szégyellem tucat-vakságom.

Tovább...

33

Korózs József

Elhagyom a várost...

Mint vándorló fecske, szállok ágról-ágra,
elhagyom a várost, mert vágyok egy lányra.

Tovább...

Ambrus József

Holdfényes szerelmező

Útra kelek a kaland mámorától,
és arról zokogok, miről nem szabad,
felülmúlhatsz Múzsát, szerelmet,
mert föláldoztad benne önmagad.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ