Versek a sikerről
képek dagadnak hasamban mint a magzat
lüktet a metaforának hat lába van processzor
mely kezét növeszti s visszafogja a fejét
az arányok eltolódnak magzatvíz tengerében
Egy belterjes világban akármi meglehet.
Nem szükséges hozzá más, csak védett belterek.
Sziasztok, ti, költők,
csinálmányok mellett
éjszakákat töltők!
Csak ennyire tellett?
Ha a csöves fölül járt volna,
nem aluljáróban,
hanem a rózsán aludna,
bőr ballonban.
Van már kódod, most lépj fel,
Majd a diákhitel hátszelel.
Mikor napvilágra húzkodta a bába,
csak egy kis csöppség volt, bájos kis leány.
Senki nem emlékszik, hogy került a stábba;
a nagy kávégéppel maradt ott talán.
Indulj, ott van előtted az út
taposott ösvény, semmibe húz.
kimondott szavak vákuumba nyúlnak,
kiszárad benned kútfeje a múltnak.
Szíve dobban.
Pupillája kitágul.
Hallgatózik, figyel.
Szíve dobban.
Pupillája beszűkül.
A társa ünnepel.
- Jó napot kívánok,
én a jövőd vagyok.
- de jó hogy eljöttél,
mert elárulom néked
hogy nagy szarban vagyok!
Érd el, szakítsd le a gyümölcsöt,
Melyért annyi ember szenvedve üvöltött.
Lehet, hogy megnyered harcodat,
De vissza nem kapod arcodat.
Az elveszett immár örökre,
Krokodilkönnyedet töröld le!
A világon sok a dolog,
melynek rabjává válhatsz.
Elnyel téged e sárga csoda,
nem választhatsz!
Az élet olyan, mint a lépcső,
A felfelé vezető út hosszú,
De a lefelé vezető út rövid.
Nagy zsivaj, zsongás, emberek,
És én mégis csak hallgatom.
Félek, mindent elfeledek,
Óh, ez így minő borzalom!