Versek a sorsról

F. László Tibor

Harc a színekért

Nem győztem, csak harcban állok,
nincs sikert hozó talizmánom,
küzdök a beszürkülés ellen,
a napi rutint, hogy színezzem.

Tovább...

Szilágyi Ferenc

Sorsvonat

Vasútra szállt a vágy egy éjjel,
repült, repült a gyorsvonat,
pöfögve, hetyke szenvedéllyel
cipelte, vitte sorsomat.

Tovább...

87

Veres Roland

In memoriam

Tűnődöm, miért történt mindez velem,
Miért ez jutott osztályrészül nekem?
Miért ilyen gonosz ez az érthetetlen világ,
Miért nem oldja meg valaki az elfajult hibát?

Tovább...

00

Ményer Krisztina

Sípszó

Óránként sötét hang halad el mellettem,
Kezemben gyertyaláng, elfújtam, letettem.
Közelebb léptem, hadd halljam a hangodat,
Kecsesség-árasztó, élesztő, bús vonat.

Tovább...

Galazek István

Elmúlás

Halkul a dallam
szélnek eresztve a perceim álmát
itt van a szó még büszke dalomban
átszövi rajta ravasz fonalát

Tovább...

24

Lambrozett

Éva pátyolgatója

Nedves bőrödtől nyirkos az ágy,
izzadt szívedben toccsan a vágy -
szakadt vér-térkép, komisz, galád,
vas-lemezkékből nem versz tanyát.

Tovább...

Terdik Péter

Romlás

Hol van most Vergilius,
És a bölcsesség magja?
Az egész világ oly` letargikus,
Mikor jön el a változás napja?

Tovább...

Bolyos Csaba

Sóhaj

Még csecsemő voltam, anyaméhhez szokott,
midőn apám elhagyott.
A sorssal már ily` tájt szembetalálkoztam,
tán oly rossz gyerek voltam?

Tovább...

Timkó Antal

Csillagég

Pihen már homlokom tenyerem melegén,
Sápadt telihold fénye fejem tetején,
Járom a félhomály rejtelmes zegzugát,
Nem látom a létnek érzelmi sugarát.

Tovább...

2226

Hetyey Gábor

el

hullámzik szívemben az idő
vörössége
hazahív a tenger
messzi földre emelem szemem
sosem voltra
vágyhat csak az ember

Tovább...

33

Erzsi-Zsu

Életem tusája

Meg kell hogy vívjam a magam tusáját,
Mert kócosan ébredezik a lélek,
Ám hallgatná a fájdalmas kiáltást,
Szeretetérzést alázattal féltem.

Tovább...

3435

Komróczki Zoltán

Mai metamorfózis

Meginog a szilárd, a szoros fellazul,
Elbukik a tudás, ostoba lesz az úr.
Rettegő a bátor, emészti félelem,
Néhány arasznyira szűkül a végtelen.

Tovább...

3737

H. Kohut Katalin

Elég volt!

A macska bajsza méri a távolságot,
s belülről szorít a szörnyeteg,
sóhaj visszhangja hangtalan szivárvány,
átokként megreked a tüdőben néma hang.

Tovább...

Baráth Sándor

Fehér napok

Ing és öltöny amik nem rongyosak
Kanyargatják a kusza sorsokat
Nem csak a prózai hétköznapok
Hanem a néhány ünnep az a sok
A tiszta gyolcs nyűvi az életet
Mikor a szennyes inget leveted
Az alkalom bátran beléd karol...

Tovább...