Versek a sorsról

Hegedüs Andrea

Elbírja a szégyent

Tudod, nem vagyok gazdag,
de van még otthonom.
Mikor megmosom a kezem,
a szomjazókra gondolok.

Tovább...

99

Jánosi Sándor

Sose; semmi

Lám, zord idő lett a nyár,
nincsen, aki hazavár.
Meleg otthon, puha ágy,
állt magában a magány.

Tovább...

87

Riba Ildikó

Sikolyban

szavak elhallgatnak
makacs falak leomlanak
ereje elméket kavar

Tovább...

67

Hegedűs Gábor

Sorsom és én...

A szorító két külön sarkában,
A mindent eldöntő menet előtt,
Gongütést várva állunk mi ketten,
Sorsom és én, mint komoly versenyzők!

Tovább...

2435

Fövényi Sándor

Sztaduk, sztaduk

Szeretem a hajnalokat,
hallgatom, ahogy a távolban felsípol egy vonat,
sztaduk, sztaduk, kattog a sínen a kerék,
akár a falban kanyargó vízvezeték.

Tovább...

Gréczi Józsefné

Küzdelem

Sárlavinában küzdeni nehéz,
hogy fölfelé kapaszkodj... nehéz.
Az élet sara rád szakadt,
levegőt a sár alatt alig kapsz.

Tovább...

Cseh Attila

Odaát

Itt az Isten már látta a lelkem,
Alávaló, vonat alá való vagyok,
Álmatlanul vágyaimra festett
Igaz szerelemmel, mert én csak úgy halok!

Tovább...

45

Tamás Zsolt

Létem

Elindultam keresni a létezés varázsát,
eltévedve nézem fényes, rideg valóságát.

Tovább...

23

Edi

A valós sakkjátszma

Hever már az asztalon a régi tábla,
A fehér kezd, keze most ér a bábra.
Kis gyalog lép is, hisz ő van elől,
Várja, ki jön a sötét oldalról, aki leöl.

Tovább...

Petz György

helyzetjelentés

ez már nem ugyanaz a föld, mint amire jöttem,
nem jöttem - nyomtak, toltak, ide "levődtem",
s beletanulok elfogadni, örvendeni, mert ez a lét,
amiről gondolkodni se állat, se növény - csak ember.

Tovább...

Benke Csaba

Székely szabadságot!

Ezer éves nép, ki hegyek alját lakja,
És ki hegyi források vizét fogyasztja.
Kétkezi munkával keresi kenyerét,
Búsulja elnyomott, kifosztott életét.

Tovább...

11

Péter Éva Erika

[kisimítottam az éjjelt]

kisimítottam az éjjelt
az igent és a tagadást
fehérbe öltöztettem

Tovább...

Permay Zsuzsa

Hogyan legyek?

Mondd, miért fáj, szorít bilincs?
Csuklómon már seb, mély hegek,
forradások. Bánt az, mi nincs,
más, mégis mondd, hogyan legyek?

Tovább...

44

Szabó István Piffta

Egy szekrény varázsa

Ódon szekrény a fal tövében,
nagy, masszív, pácolt fából ácsolt,
mit egy vén asztalos cserzett keze
emberöltővel ezelőtt barkácsolt.

Tovább...

Varjas Péter

Dögöket fogok

Sajnos csak dögöket fogok.
Rohannak, szépek, ahogy megfogom, elenyésznek.
Sokat már nem fogok várni. Pár feltételem maradt csupán.
Amúgy is tűnök innen. Megyek, mert nem érzem magaménak a társadalmat,
sem társaimat, a társasjátékaimat,
sem szüleimet és istenem.
Azt se, amit teszek. Így nem sikerül semmi sem.

Tovább...