Versek a sorsról

Marković Radmila

Féltelek

Húsomba vájó gondolatfelhők,
életsugár után sóhajtoznék.
Esőerdő bennem a szeretőm!
Mivel, mondd, mivel kínozhatnál még?

Tovább...

Musztrai Anikó

A patakparton

A patakparton ült.
Láttam már máskor is.
Görnyedt, fáradt testtel
nehéz bánatába merült.

Tovább...

510

Occulta Tristitia

Armageddon

Itt tűzvihar pusztít láthatatlanul,
megperzsel mindent mohó pokoli láng.
Üszkös sárból a gyűlöletmag kinő;
fává nemesül s árnyék lesz a világ.
A múlt hibáiból senki nem tanul;
szeretni kell, mert elmúlik az idő.

Tovább...

1617

Szűcs János (bigjonny62)

Hátra mennyi van még?

Mondd, hátra mennyi van még? Húsz év, esetleg van még negyven?
Túl sok, mit rám kiszabtál, s oly sok, mit még meg kell tennem.
Mit kaptam, elsuhant, egy rövidke perc csupán az élet,
s benne sok megtett, ám be nem váltott ígéret...

Tovább...

35

Horváth Gábor János

Nyújtsd a kezed

A megaláztatásokat már nem tűröd,
Gondjaid, ruháid hátizsákba gyűröd.
Elindultál az ajtón kilépve,
Szebb életet, jövőt remélve.

Tovább...

Szalai László

Élet

Életeink, mint különféle virágok a réten,
vagy mint gazok, bogáncsok, fűszálak,
éppúgy mindnek helye és értelme van.
Hisz ott van.

Tovább...

Dalmai Rozi

Tüdőzacskó, véredény

Első cigi, első kávé,
de nem utolsó. Érzem:
Kátrány lett a tüdőm
és koffein a vérem.

Tovább...

Joshua Miko

Most

Amit nem tudok elmémmel megfogni, én azt nem érthetem,
Képzelőerőmnek keretet szab az emberi értelem.
Kiégett árnyak, kitépett vágyak, a valóság tetten ér,
Tudja ezt, ki megfáradtan, egy állattal egy szinten, egy szetten él,
Várva a segítséget, hol a vigaszt nyújtó, szent tenyér?

Tovább...

Kővári Gábor

Tavaszi álom

Tavaszi álmot hál örök magány,
kedvesével egymásnak zord hátat
mutatva, a nihilhez simulva.
Nedves leplük a zagyva ingovány.

Tovább...

810

Biró György

Ébredés

Diétás kekszen élem következő életem.
Majd csak keresgélem a kéjt, ez maradt énnekem.
Tűvel kell majd szurkálgatnom egyre véznább önmagam,
Lehetnék megint semmi, nem lehetnék nagyapa.

Tovább...

Simonka Zsuzsanna

A kis fa balladája

Elveszett magját keresi szüntelen,
Fájdalmas évek, súlyos végletek.
Gyökértelen fának, ha támasza csak karó,
Öntözni minek, vacak kis kóró.

Tovább...

33

Vass Lajos

Hiányzol

Hűvös szellő fújta össze
Itt e pár sort, mi érted kiált.

Tovább...

Riba Ildikó

Múljak el

olykor siratok még
ködlő álmokat
hangtalan hajt
merengő magány
gyáva vagyok nélküled...

Tovább...

12

Keszei István

Fűrészelés

A fűrészbakra dobott konok fán
mennyi dacos csomó! :
hallgatássá csomósodott, ami
el nem zokogható.

Tovább...

Haász Irén

A többi rajtam is múlt

Szivárvány hét alapszínét,
ezt kaptam tőled, Élet,
s belőle más ezer színt még,
mely retinámba égett,
formák, alakok, mozdulat
ívét, örömét, báját,
s az érzelmek felemelő
vagy fojtó árapályát.

Tovább...

1522