Versek a sportról
Hintóba fogom a lovam,
és már mozdul is a szárra.
Hajtóbakról letekintek
a zavarodott világra.
Szőkés-zöld fűszál reszket, szél birizga,
kopott falhoz támasztva az új bringa
bámul bele az álmos délutánba.
Magam vagyok, nem jött a szívem vágya.
Szőrén ülöm meg a lovat,
nem kell nekem nyereg,
nekem van a legjobb lovam,
szebbet sem ismerek,
szeretek én lovagolni,
ráülni bíz merek,
nem veszítek semmit vele,
legfőképp csak nyerek.
A nagy csarnok fénye kék,
Fiatal lány jégre lép,
Sötét haja és szeme,
Tüllruhája fekete.
Mi fontos neked,
Barátaid, családod,
Ott vannak veled,
Ők alkotják a hálót,
Érzed e célt:
Őket megvédd,
Minden egyes csapástól,
Feléjük lőtt labdától.
Előre kékek, előre fehérek,
Gól után gólra, újabbat remélek,
Induljon végre az Ibracadabra,
Meccs után Marseille pont nélkül maradva.
Felvirradt a nagy nap, gyerünk a pályára,
Húzzon mindenki csukát a lábára,
Elkezdődik végre, hívnak meccsre minket,
Nem kenünk magunkra semennyi sminket,
Kezdődik a szezon, itt van már a tavasz,
A fegyverünkön a lábunk lesz a ravasz,
Győzelmi éneket zeng nekünk a tömeg,
Velünk örül kisgyerek és öreg...
"Mint a hólepte mecseki táj
mint a sebzett lélek,
ki üvölt, ha valami fáj,
mint a tátongó sötét vermek
- egy gyerek, kit szülei vernek -,
egyedül maradtam én...
Függő vagyok. Nem tudok leállni.
Az én drogom minden nap kábulatba ejt,
nem, nem szoktam vele felhők között szállni,
az én drogom az az ösvény, ami lejt.
A délutánt már nem győzöm kivárni.
Szent...
szentek...
szent a hitünk,
a magyar foci
tisztaságában
nem kételkedünk!
Nyomorult halandóság, te fekete átok!
Magam mögött hagytam az élet-virágot!
Erőt az embernek nem adtál eleget,
Hogy céljai, ha vannak, kiteljesedjenek.
A sebesség ura (Michael Schumacher)
Dicshimnuszt zengünk, ordibálunk,
A szurkolás hevében eggyé válunk.
Nevét harsogjuk, még ha most csendesen,
Hiszen a pályán már nem versenyez.