Versek a szabadságról

Bomba Endre

Szürkeség

Színtelenbe változott az egykor színes egyéniség,
Eltűnni látszik minden, kissé beborult az ég,
Felhők mögé került a nap, s nem tisztul még a kép,
Arcom csak egy torz tükör, elfáradt mosollyal él.

Tovább...

Németh Zoltán Church

Kószálósdi

Átesett rajtam a tegnap,
mikor az ajtót sarkig tártam,
- s míg kutattam a lomok között
múló álmok kusza halmazában -

Tovább...

3831

Dorkó Ferenc

Már tudom

Már tudom milyen mikor nem kel a nap
meleg fénye nem borítja be a tájat
hiába várod nem jön a holnap
csak a sötét mely hűvösen árad
a magány mikor új erőre kap
ostromolva egyedüllét várad

Tovább...

Vasas Marianna

Túlnyúlva

Kinek lelke csak fejbúbtól talpig ér,
nem szikráztatja auráját a friss szél,
s ő sem bizseregtet sugaraival környezőt,
a könnyek nem ősfiókjaiból fakadnak, sőt,
még csak nem is az érzéseiből -
miből e gyöngyöző varázs feltör,
csupán egy rideg cseppcsatorna,
mi a bánatát elhantolja...

Tovább...

Keleti Rózsa Réka

Kalitkába zárva szívem.
Gyöngykönnycseppek arcomon.
Villám csapás érte otthonom.

Tovább...

00

Gyarmati Gábor

Ézsaiás próféta könyve 37:31

Kaput verdes, falat rombol,
Arészt véli inasának,
Fékezhetetlenül tombol,
Tudást képzel igazságnak.

Tovább...

1010

Szabad Márton

Madár dal

Van-e szebb hely a világon,
Mint a ringó rónaságon?
Itt van az én kicsi fészkem,
Ó, mily kedves e hely nékem.

Tovább...

Bomba Endre

Szürkeség

Színtelenbe változottt, az egykor szines egyéniség
Eltünni látszik minden, kissé beborult az ég,
Felhők mögé került a nap, s nem tisztul még a kép
Arcom csak egy torztükör, elfáradt mosollyal él.

Tovább...

Olasz Krisztián

A szabadság szele

A szabadság szele
simogatja most arcom,
egy belső hang biztat,
hogy vívjam meg a harcom.

Tovább...

Schneider Kincső

A lélekből elveszett madár

Alkonyul, a nemes dombormű árnya nő.
Váratlanul a széllel szállva átrepül
Egy madár egy merev őrszobor előtt,
Ki várva vár, mereven bámul.

Tovább...

Radványi Tibor

A középszerű költő

Ha csak úgy írok verseket,
Hogy szívemnek leljek örömet,
Középszerű leszek mindig,
S az maradok halálomig.
Nem kell hírnév és tisztelet.
Középszerű költő leszek.

Tovább...

Szedő Tibor

Őszi séta

Béla bácsit a falutól nem messze található
erdő látja vendégül, ilyenkor botjára támaszkodva,
baktatva belsejébe kerül. Sárgásbarna levelekkel
kicicomázott végtelen rengeteg, a napsugárnak
a ritka növényzet betekintést enged. Nem magányos,
fák hallgatják egyenletes szuszogását, maga mögött
hagyja sárba préselt lábnyomát. A madárcsicsergés
muzsika fülének, levelek takarásában az ágon...

Tovább...

Lovász Csaba

Komolytalanul is komoly

Csak hogy ne legyek olyan komoly,
fejem felől hogy oszoljon a gomoly,
arcomra ül egy eltévedt mosoly.
Ez az egyszerű derű célszerű.

Tovább...

Horváthné Véső Anna

E világon én világom

Már régóta tudom,
Valami szépet s meghatót,
S nem lelkeket kutatót,
Mindaz, mit adnom kéne.

Tovább...

Dezső Márton

Nyúlszív

Nyúlszív verése toroktól késig,
irtózó ujjam teknős-
páncéljára vérzik.
A víz! A bor! Nádasba vele!
Dicsértessék Isten
első embere.

Tovább...

1410
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ