Versek a szakításról

Fia Dominika

Emlékek

Hozd vissza azokat a perceket,
Hol még emlékeidben ÉN élek.

Tovább...

Fendrich Zoltán

Virág?!

Szép világokat alkotok,
küzdök és mindig felállok!
Szívekért, lelkekért élek,
a szerelmet vallom s érzem.

Tovább...

Fazekas Ágnes Ágica

Törd szét!

Törj szét mindent,
törd szét a testemet,
zúzd apróra az életem.

Tovább...

916

Geletané Kata

Szakítás

Nézd, mit tettél velem!
Május van, egyedül vagyok.
Hallgatom a madárdalt.
Ó, milyen boldogok!

Tovább...

Timár Kata

Múlt

Legjobb barátok voltunk
Érzelmed más irányba fordult
Belém szerettél, ez lett a vég
Összejöttünk, de nem ez volt a cél
Életem legszebb időszaka volt
Vágyam irántad mélyen olt.

Tovább...

Sánta J. Ede

Az utolsó hívás

Csengett a telefonom,
Te hívtál újra.
A szavaid keltették,
A lelkem útra.

Tovább...

Kavalecz Aida

Ezerszer

Még ha el is rontjuk ezerszer,
Majd újrakezdjük százszor,
Mert van, akit nem felejt el
Az ember, aki magához láncol.

Tovább...

Németh Anikó (Ködmadár)

Nem

Áfonyaízű csókod igézett, régen az édes
méznevetésed cseppent, két karod éjjel ölelt át.

Tovább...

I. Katalin

Nem fogadkozom

Nem fogadkozom, értelme nem is lenne,
de elszakítom a köteléket végre,
mit magam hurkoltam egyre feszesebbre.

Tovább...

916

Maros Anita

Csend

Hazug, fojtogató csend,
Miközben felborul, elveszik életed...
Csak a hajnali eső kopog, cseng,
S a némaság játsz halál-tánc éneket...

Tovább...

12

Fendrich Zoltán

Egy szomorú pillanat

Villámok játszanak az égen,
szememben újra tükröződnek.
Hozzám szólnak, megérintenek,
lehúznak a mély sötétségbe...

Tovább...

Baán Noémi

Üres váz

A sötétben könnyek között te voltál a fény,
Hiú ábránd, csalfa remény.
S mára mi maradt nekem?
Törékeny szív, sajgó könnyem?

Tovább...

Nagy Péter (Bajkonur)

Átlépve

Ha most hallhatnám fülemben
mézes, arcpiros és fülledt
suttogásod.

Tovább...

12

Timár Kata

Összetörve

Meghalt bennem minden,
Mikor te elmentél innen.
A szívem darabokra hullott,
Itt hagytál minden gondot...

Tovább...

Takács Ákos

Megteremtett Elek

Üres szobában üres lélek,
mit felemészt a félhomály.
Keresve erdős, termékeny tájakat,
számára mégis mind kopár.

Tovább...