Versek a szenvedésől

Horváth Anita

Negyedóra

Nem ismerlek,
nem tudom, ki vagy.
Biztos sokan szerettek,
de most már halott vagy.

Tovább...

Sopánka

Fáj

Fáj, hogyha nem vagyok Veled,
Ha nem simogat két kezed,
Melletted minden egyszerű,
Édesem, Te vagy nagyszerű!

Tovább...

Fehér Diána

Színváltó bárány

Fekete,
Mert örökké bűnös a lelke

Tovább...

Kondor Ivett

Remény

Járom az utamat, keresem a reményt,
Mitől meglátom az alagút végén a fényt,
A fényt, mi kivezet a mélyből,
Elég volt a rengeteg miértből.

Tovább...

Láng Roland

Beletörődés

Szembeköpöm magam,
s a csorgó gyűlölet
csak úgy marja szánalomra
méltó vágyaim.

Tovább...

Törös Zoltán

Bűnös lélek

Bűnből lettem, s bűnben éltem,
Űznöm kell, míg másképp nem érzem,
Nem csábíthat, nem vonzhat már,
Ösztönöm hiába sugall mást,
Számomra nem más, mint sorscsapás.

Tovább...

25

Kákonyi Dávid

Mondóka

Ha nálam van a tárca és a telefon,
fogom az agyamat, és kukába dobom.

Tovább...

Bihari Éva

Itt a vége...

Zsarolásod és fenyegetésed az egekbe ordít,
A Karácsony s az Újév téged ettől el nem tántorít!

Tovább...

Ódor Andrea

Hullámok

Szelíden simogatnak,
lágyan elringatnak,
finoman ölelve,
hűsítőn engedve.

Tovább...

Átyim Lászlóné

Bánatból elég már

Mellém szegődött a bánat
Már éveken át.
Követ engem mindenfelé,
Fülemben hallom léptei zaját.

Tovább...

2022

Csiki Attila

Árnyak

Fény alatt születtél,
árnyak ölelésében.
Felsír a csönd, a szél,
ázol az égi könnyekben.

Tovább...

58

jaKovács Róbert

Csillagpusztító

Rémítő forgatókönyv, feszesebbet csak az élet írhat,
ágyúcsövek 70 éves oszlopa, máig idetartó csendvilág.
Tébolyult szörnyeteg, vándorlélek mire képes.
Országok kisimítása, őrült elme - csak a sajátom lesz népes.

Tovább...

Baráth Sándor

Sikátor

Elveszett a messze távol
A sötétség lágy ölén
Pirkadatig csak az jár jól
Akinek van lámpafény

Tovább...

3947

Tóth Bertalan

Jövő

Hangya vagyok a sáskák között,
Rám vetül a világtalan árnyék,
Mintha úttalan utakon járnék,
Lelkembe mély kétség költözött.

Tovább...

1416

Pedro Sierra

Ébredés

Csicsergésre ébrednék, de a reggel újra néma
Édes volt az éjszaka, de rémként bennem él ma
Emlékszel még? A falamban ott az a tégla...
Amire a neved egyszer felírtam, de mára elkopott a kréta...

Tovább...