Szerelmes versek
Titkos randevúra hív a kancsal hold,
hogy fényt mutasson, merre van a kiút.
Szerelmes vagyok egy lányba
Hangjába, mosolyába
Pedig soha nem láttam még
Mégis érzem, tüze értem ég!
Az ember társas lény, ezt mondták a nagyok.
Úgy gondolom, ebben kissé elfogult vagyok.
Van szerelem, mely nagy távolságot is túlél.
Ennek egy feltétele, hogy az érzés mindig mély.
Melleim fakó bőrfátyolán át-
villannak allegro sötétlő erek,
s elillanó lüktetéseim felett
hullik a fény, és megcsillan a hám.
A minap éreztem valamit,
lüktetés volt és éltem.
Kintről lehetett hallani,
ahogy egy féreg újraéled.
Nem Hódító Vilmos, nincs fegyver oldalán,
De túltesz Don Juanon és Casanován.
Modern idők úttörője, nem egy régi tallér;
Ő a gyengébbik nem legyőzője, a gavallér.
Ha húsleves volnál,
mit Anyád készített
abból, amit Apád
az asztalra letett...
Elhagytál, kidobtál, magamra maradtam,
Nem volt más, csak a szerelmed, amit mindig is akartam.
De egy idő után már Te csak átnéztél rajtam,
Pedig Te vagy az a lány, kinek a szívem odaadtam.
Ha látom, mindig könnyezem,
Ha hallom nevét, megáll szívem,
S a lelkem mélyén, csöndesen,
Fölébred rég elveszett hitem.
Szeretlek, de nem gondolok rád, nem várlak
Ütne a sivatagi hőség, ha megtenném - embertelen bánat
Ostorozz minden: vágy, üresség, hideg sugarakat szülő napfény
Lelkem szárad, eszem megtagad - szívem szíved nélkül...
Felkelek nélküled.
Nélküled alszom el.
Elalszom, míg várlak,
Várlak és kívánlak.
A nők mindent tudnak egy férfiért,
élni is, halni is, ha akarják!
Veled álmodtam az éjjel,
Mi szépet? Elmesélem néked.
Lábujjhegyen belopództam szobádba,
Félve, halkan, bebújtam az ágyadba.