Szilveszteri versek
Kegyelmed óhajtja
megtisztelni
bizakodó társaságunk
eme csekély számú darabkáját
sziporkázó jelenlétével...
Elindultam az éjszaka ködös útján.
Lépteimet halk koppanások követték a sötét úton.
Nem voltam egyéb, csak egy árnyék,
egészen addig a percig,
míg beléptem a hideg éjszakából a meleg,
szeretettel gazdag házba,
s ledobtam magamról gondjaim.
Dühöngött a Szilveszter,
mert mennie kellett,
utolsó óráiban
bosszúra még tellett.
Új év, új tervek, új idők, új szelek...
De vajon új-e az új és régi-e a régi?
Vagy minden, ami volt, van és lesz,
Belőlünk fakadó, Égi?
Szilveszter éjjelén, ha éjfélt
üt az óra,
ünnepel a világ, készül a
vigadóra.
Harsog a sok trombita.
Óévnek a búcsúztatója!
Repül a sok konfetti!
Az Újévet köszöntik!
Mi az ára
/ Szilveszter 2012 /
Nem lett szellemesebb az évnek ez a napja,
Mert ennek a jó vígságnak elveszett a papja!
Hallom a zenéket, a röhögő elméket,
Nézem az égen a haldokló pihéket.
Reggel szürke bársonyként feszült az ég,
rajta halovány derengés a Hold,
mint egy bepárásodott ezüstgomb.
Bölcsebb harangszó zengi az éjfélt,
temetve évnek véges perceit.
Örökölt-örökség néma pillanatán,
koccanó poharak hangjában tisztábban
cseng az üdvösség cincogó dallama.
Bármerre is sodorjon az élet állandó folyása,
Úrrá legyen bennünk, egyéniségünk tiszta varázsa.
Itt van újra a Szilveszter!
Egy évvel öregebb leszel!
Fújjátok a trombitát!
Dobjátok a petárdát!
Tűzijáték, paróka.
Rossz szellem a pokolba!
Eljött hát az ezredforduló, megéltem,
S gondoltam, ez így van jól.
Miközben pusztít járvány, vízözön,
Szilveszter éjszaka önfeledt öröm?
Az Újév első napján
nincs hó, csak deres fák.
Nyújtják fehér karjukat,
kínálnak szebb napokat.
Jókedvében teremtette Isten a világot,
megmentésére küldte a názáreti ácsot.
Örökzöldet díszítünk jötte emlékére,
és kínzócölöpöt ütünk sírhatnunk fejébe.