Születésnapi versek
Kívánom,
hogy e csokor rózsa,
minden szép virága,
szálanként...
Mesém szól kombájnok zajában,
Július második napjában,
Nyári napnak tűző melegén,
Gólyakelepelés idején.
Ifjúkori képeid sorjáznak
oly sokszor előttem még,
nem létezhet, hogy elszállt
drága fejed fölött ez a sok év!
Születésnapodon nem kívánok egyebet:
Csupán egészséges, hosszú boldog életet...
Apu, Te nem kérsz,
Te mindig csak adsz,
Utamon kísérsz,
Be soha nem csapsz.
Jó veled lennem;
- ezt érezed...
jó velem lenned,
- ezt érezem...
Nem számolom,
úgyis jönnek velem,
lépteimet ím
megénekelem.
Míg feldolgozni
megkísérelem,
elkísér még itt-ott
kis sérelem.
Megszülettél, bár nem nagyon vártak,
Nem hajtogatták illatos kis ruhád.
Jöttél ki a fényre, téged nem érdekelt,
A gólya rossz helyre dobta batyuját.
Mit kívánhatnék a szülinapom napján,
Semmi olyan nem jut az eszembe,
Ami elfogadható lenne,
De az se biztos, hogy megkapnám.
Harmincöt éved elszaladt,
Az emlék benned megmaradt.
Sugárzó fény szemeidben,
A keserűség szívedben.
Esthajnalcsillag, ki ragyog az égen
fényességed beragyogja szívem.
Mert ma született szerelmem gyümölcse
immár harmincötödik éve.
Hogy is kezdhetném?
hisz nincs eleje - nincs vége
körülölel a vers egésze.
Ezen a szép napon, egy érdekes dolgot teszek,
Édesanyádat köszöntöm, nem csak Tégedet.
Köszönöm neki, hogy e földre lehozott,
Anno sok-sok éve, egy ilyen gyermeket.
Ötven év az pont jó, mert megannyi dologgal stimmel,
akár a római ókorban neved kezdőbetűjével.
Arcod a múlt időben elmerül,
Álarc tapad rá menthetetlenül.
Harminc év, és kemény leszel belül,
Bár a remény, lelkeden elterül...