Versek a természetről

Kolba Ferenc

Felhők térnyerése

Átlátható határokig, (mint tejüveg mögött a csend)
torlódik össze az emlékező homály,
folyók, tavak és tengerek sóhaját taszítja éggé,
szétosztva láthatatlanul
zengő távolságok között.

Tovább...

Adorján György Aladár

Haiku páros

Időm fogyóban,
nincsen már annyi hátra,
mint mennyi letelt.

Tovább...

Széplaki István

Út a Szentlélekig

Eső esett az erdei éjszakában,
Madár szíve dobbant ködös vízfátyolban.
Dala üdvös utadra visszavezetett,
Téged az Eggyel csendesen hitegetett.

Tovább...

Halász Bence

Ülök a fűben álmodozva

Ülök a fűben álmodozva,
Ahol a virágok nyílnak,
Látom a fákat, hajlongva
Illatoznak.

Tovább...

Szabó Zoltánné Margó

Őszi suhanás

Lépteivel haladt az ősz.
Reggel ködnövelő köpönyegét szétterítette
Majd a nap cirógató melege talajra vetítette.
Kirándulós randira hívta a nyarat.

Tovább...

Jean-Luc Piccard

Ősz

Megjött az ősz, a színekben gazdag.
Lassan elmúlik a forró nyár.
Nem száll sárkány végén színes madzag,
repül helyette az ökörnyál.

Tovább...

Kencse Orsolya

Fehér bakók és zöldek

Fehér bakók és zöldek,
sármány alatt nehezül meg az este,
sűrű a lonc,
őszapó mond imát egy barna kőnek,
az lemállik...

Tovább...

11

Bartosek Ferenc

A hajnal

Reggeli kiáltás
hangzik fel a szélben,
tovaszáll, s elhallgat
fák között az égen.

Tovább...

01

Freesya

Hegyi patak

Ó, hallod-e szilaj, vad moraját,
miként tör féktelen, sziklákon át?

Tovább...

1022

Juhászné Bérces Anikó

Álomba zuhanva

Kopaszodó ágak sírnak levélkönnyet,
ködöt űző bús szél száraz avart görget.

Tovább...

Széplaki Erika

Ősz

Lombok közé bújt a megfáradt nyár,
halk lépte az ismeretlen ködbe már.
Marasztalná még egy kicsit a napsugár,
de az aranyló ősz már felvette ruháját.

Tovább...

Nagy Vendel

Kismadár ül...

Kismadár ül száraz ágon,
Jól ment dolga e világon.
Én is felülök egy fára,
Úgy fütyülök a világra.

Tovább...

Szakter Judit

Százszorszép

Nézem szárba szökkenő életét
Rezgő nyár hajnalába szőtt neszét.
Fénylő eget feloldó lágy selymét
Minden egyes apró elemét.

Tovább...

Molnár József Bálint

November végén a Tejde lábánál

Szikrázó, forró napsütésben lehunyom a szemem
Mert a szokatlan, vakító fényözönt alig viselem
Távolból hallom a tenger monoton mormolását
A friss tengeri szél borzolja a pálmák koronáját
Az otthoni fagyok lehelete még bizsereg néhány végtagomban
De már a tenger csípős, sós ízét érzem a torkomban
Hitetlenül nézek jobbra, balra, csodálkozva, hunyorogva
A dermedt szürkeségből idekerültem, e földi paradicsomba...

Tovább...

György Emőke

Neszei a hűvös ősznek

Langyos szellő hűvösbe torkollik,
Ölelve kopár fák derekát,
Az éj sötétje jócskán kinyúlik,
Őrizvén az alvó nyár álmát

Tovább...