Versek a természetről

Loibersbeck Károly

Kazuma Gaiden - A fáról

Nem tudtam levenni szemem a fáról,
arról a zöld csodáról, mely lombja
Kérgében olvashattam a világról,
s eszembe jutott, hogy e gondolat mily tompa.

Tovább...

Pekka Varkatun

végtelen ledér vitorlák

toronnyá dagadtak a felhők
nagy ólmos fehérre
festik
mint végtelen ledér vitorlák
az égbe bújt szelet
estig...

Tovább...

412

Bagi Áron

Egyszerre mozdul...

Egyszerre mozdul minden láb,
együtt érez, együtt jár.

Tovább...

Szuhanics Albert

Ez az ősz is szomorú

Hull a sárga falevél
rozsdabarna avarra,
még a szél is aluszik
a csendet nem zavarva.

Tovább...

1417

Alathea Venizélosz

Szivárvány

Egy perzselő nyári nappalon
Kitekintettem az ablakon,
Szem magába itta a látványt,
A horizont feletti szivárványt,
Színek roppant összevisszasága...

Tovább...

11

Urbán-Szabó Béla

Üzenet

Körbevesz az erdő,
mint a szeretet.

Tovább...

Törökné Mida Anikó

A Duna

Fekete erdőből
Ered Ő.
Szépsége kékjéből
Született a
Legszebb keringő.

Tovább...

1528

Halász István

2014. október, + 27 Celsius fok

Örülünk az őszi nyárnak,
ennek a "felfordult" világnak!
Még nem volt soha őszben nyár.
Néhány virág ismét nyílik már.

Tovább...

1012

Mysty Kata

Lombhalál

Az avaron, lábam alatt
"vala hon", s motoz a lét...
Lomb hull, hulla-takaró
virágbeágyazó...

Tovább...

Ábrahám Tibor

Belül dúl...

Belül dúl kavar a vihar
kívül csend szunnyad a dér
belül dúl forog a világ
kívül csak szösszen az avar.

Tovább...

Pálházi Éva

Hallod a csöndet...?

Hallod a csöndet a fák közt? - az alvó
nyár búcsú sóhaja libben a fényből
szőtt pók-csipkéken, bogár neszezéstől
zizzen a tarka avar lombtakaró.

Tovább...

49102

Major Zsuzsanna

Őszi mementó

Ritkuló lombok között megtörik a fény,
Óriásként nyúlik el fekete aszfaltok megkopott tengerén.
Integet még egyet, aztán lassan továbblépked,
Megfásult tájat hagyva maga mögött a kopogtató télnek.

Tovább...

Deák László Sándor

Bodros felhők mögül 1275

Ma este felhők mögé bujkál a vén telihold,
Mosolya kedves, nekem mindég szép volt.

Tovább...

Vörös Judit

Ébredések

Figyelem, ahogyan
felébred a város.
Apránként bontja ki
szürkéből színeit,
a derengő hajnal
arca már opálos,
az ég is tompítja
csillagos fényeit.

Tovább...

Dombyné Szántó Melánia

Alkonyat/3./

Nap halad bárkáján az ég óceánján,
alkonyatban, horizonthoz érve festi
ég palástját. Színek tobzódása üli
násztáncát. Ég a földet csókkal buján
megérinti, szürkület fátylával puhán
be is fedi, éj leple alatt karjába veszi.

Tovább...