Versek a természetről

Átyim Lászlóné

A kis éhesek

Lassan legyezi a nádat a szél,
Kismadár a fészkire visszatér,
Kikölti lassan a kicsikét.

Tovább...

Rozán Eszter

Adria

karod a végtelenbe tárul
átöleled makrancos gyermeked
napban fürdesz...

Tovább...

22

Timea Knebel

Évgyűrűnyi ráncok

Halad az idő, mennek az évek,
Napfelkelte-mente, tavaszra jő a nyár,
Gyűltek az érvek, beérett tervek,
Elérted-e mindet, mit zsenge éved várt?

Tovább...

Bakonyi Ferencné Torma Ilona

Festői förgeteg

Fázós fodrait felhőkig fröccsenti,
Finom fövenyét folytonost fölveri.
Fekete felhők fátyola fölötte,
Fotóalbumába féltőn felvette.

Tovább...

Hillai László

Színek

Mikor a színek játszanak,
kezdetben kéknek látszanak.
A gond csak akkor jön be,
ha átmegy szürkébe-zöldbe,
s akkor pottyanunk a Földre.

Tovább...

3028

Láng Zsófia (Sonoria)

Farkasfalka

Falka fut és vonyít,
vadászat lázában
siklik az éjben...

Tovább...

01

Géczi Lajos

A Nap dicséretére

Csak egy sárga fény.
Megvilágította szemeimet
Egy fénysugár.
Megvakultam, de érzem
A fényesség jelenlétét.

Tovább...

109

Alkony Ilona Zagyi Gáborné

Csak egy erdei séta...

Velem együtt lép az aprócska lába
a keskeny ösvényen az erdőt járva.
- Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.

Tovább...

6868

Hankó Krisztina Éva

Elképzelt világ

Csodálatos világ,
Elképzelt talány.
Tikkasztó hőség,
Forró lángoszlop a föld mélyén.

Tovább...

32

Orosz Piroska

A magnóliafán

Emlékszem egy boldog nyárra,
ketten ültünk egy faágra.
Gyümölcs akkor mi voltunk rajta,
és a karcsú törzsnek szép virága.

Tovább...

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

A Hargita lábánál

Tusnádfürdő jól megbújva
rejtőzik a völgykatlanba`.

Tovább...

5979

Zimán Hajnalka

Édes pokol...

Tüzes a nyár, kék sátor világít
a földre, tarka blúzos a mező,
érvet szőtt, forró csókja színlelő.
Pompás, mohazöld, üde a pázsit

Tovább...

1430

Bősze Éva

Az erdő hangja

Járom az erdőt, mint már annyiszor.
Bensőmben béke, szeretet honol.
Lelkemben ezernyi gyertya ég,
világlom a mohás csend-zenét...

Tovább...

Schneider Kincső

Nagyon is él

Sötétben csöpörög az eső,
S ölelek, mint a levegő.
Tükörként nézem az eget,
Mint pocsolya, beleremegek.

Tovább...

22
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ