Versek a vágyakozásról

Pálfi Regina

Jaj a szerelem!

A fenébe, azt hiszem
Szerelmes lettem!
Megtörtént ismét
Elvette az eszem!

Tovább...

1010

Zsíros Vivien

Mit tegyek érted?

Mit tegyek érted, hogy figyelj rám?
Mit tegyek érted, hogy nézz rám?

Tovább...

11

Stamusz Zoltán

Magányomban

Halk, hallatlan hangosan, hallgatva
Belül ordítva, de csendesen baktatva
Ingerekre fülem most hallgatag
Nem maradtam, már csak magamnak

Tovább...

Kurta Szabina

Idill

lennék én Léda, húsodba tépő héja,
ha te pedig Ady, de maradunk senkik.
foltozott kanapén forró tea,
kézben rongyosra olvasott könyv
meg a kék zippo,
végre feltöltöttem benzinnel.

Tovább...

Molnár Jolán

Szemed résén

Az időben nem vagy elérhető,
de percek vagy évek nem vetnek gátat,
hogy berendezett világom élhető

Tovább...

2524

Vida Gábor

Közelebb

Nyújtsd felém két kezed,
hogy léphessek feléd!
Emeld rám szép szemed,
hadd láthassak beléd!

Tovább...

63127

Simola Teréz Csilla

Hold kedvesem...

A Holdsugár most olyan más,
Ablakomról ágyamra száll.

Tovább...

Meskori

A pokol kapujában

A pokol kapujában égek,
odavaló vagyok, mégis félek.
Félek, mert elfelejtettem élni,
félek, már nem tudok remélni.

Tovább...

Simonka Zsuzsanna

Éjszaka

"Halk hangon sírdogálnak a szelek",
Az éjszaka csöndje szétveti lelkemet,
Mardos még emléke a bódító nyárnak,
Dübörgő paták a nyomomban járnak.

Tovább...

Szilágyi Judit Lizy

Pillanat

Álmatlan volt az éj,
csendben pihen minden mozdulat,
a hajnal fényénél
vágyott pillanatok ringanak.

Tovább...

11

Hesus Orion

Extasis Laureatum

Fényed ragyogó, s te messze tündökölsz.
Hatalmad nem múlik, újra legyőzöl.
Szépséged pofátlan, egeket szédítő,
Fenséged korlátlan, engemet bódító.

Tovább...

02

Danton

Mikor a vágyak

Hiányoznak a boldog órák,
amit Veled tölthettem el.
Hiányoznak a napok,
melyek nélküled múlnak el.

Tovább...

Czibrik Eszter

Kételyek tengere

Vágyom, hogy nyeljen el a víz mélye,
a kételyek legmélyebb tengerébe.

Tovább...

Czibi Norbert

Hazavárt madár

Álmokból szőtt magas hegyen állok
A sors szelével dacolva.
Hajnali fényben egy csodára várok
A magány karját karolva.

Tovább...

Marton Veronika

Örök harc és nász

Gyönyörű pillantást vetett arcára,
s nevetve gondolt minden fájdalmára.
Kétkedve, hitetlenkedve nézte végig őt,
azt hitte, valótlan a pillanat, mely utolérte az örök szenvedőt.

Tovább...

11