Versek a vágyakozásról
Beszélt nekem kérőn szemed.
Röviden, némán, egy percre.
Eljött a pillanat, hogy újra lássalak,
Egy gondolat is elég, hogy ismét szárnyaljak,
Járjak az égen, vagy eltűnjek a mélyben,
A fény éltet, már nem félek a sötétben.
Esőcseppben cikázó égi tünemény,
Ó, ha tehetném finoman ölelném.
Valami áldás van fölöttünk,
Érzed?
Valami más... frissítő forrás.
Vízéből szívünkbe töltünk,
Érzed?
Olyan... mézes-áfonyás.
Sóvárogva tekintek fel az oly távoli és gyönyörű csillagos égre,
Lenyűgöz ez a csodálatos földöntúli látvány, a sok csillag fénye.
Oly elmondhatatlanul szép ez, a sok-sok milliárd csillag odafenn,
Szurokfekete égbolton szétszórt gyémántok, ma este csak nekem.
Lehetnél közelebb és többször,
hétköznapjaimban is megférnél,
nem csak hétvégén, vagy ünnepekkor,
lennél bejegyzés a lapszélnél.
Csak egy pillanatot adj nekem,
a gyönyör fátylát még egyszer
magamra teríthessem,
ágyam lángoljon,
mint az olimpiai láng,
csak egy pillanat,
fényben úszik majd az egész világ...
Ezt most csak Neked,
ha hallasz és érzel így az éteren át!
Neked szól a csillagok hátán dalom,
oly szép, tested selymező lágy dallamon.
Visszahúz motorján
És számolja mindenek percét
Fején hajmászó penészvirág
Merész a fogcsikorgatás
Majd szétfeszíti a mellét
Halott szív van a mellkasomban, elvágyódom messze innen,
lépni nem tudok, mintha béna volnék, mintha mozdulni sem bírnék.
A szürkület még árnyak
mögött rezeg.
Tudatod már ébredezve
jelez.
Tőled távol,
Legyek bárhol,
Egyre csak rád gondolok,
S remél szívem,
Mindig híven,
Mindezt csupán álmodom.
Szemedben fényes csillagok gyúlnak,
Mosolygó arcod boldogan nézem,
Szerelmed bűvös erejét érzem,
Régi emlékek a múltba fúlnak.
Szeretlek! Neked miért nem kellek?
Nem érdemellek meg téged?!
Bármit megtennék érted!
De te félredobsz, eltaposol, végem...