Valentin-napi versek
Hattyúk a szélben
az ég vizeiben
szállnak az árral
ringatagon
Ha átölelsz engem,
forogni kezd a föld,
színes lesz a világ,
s a rét is újra zöld.
Elcsöppent nyálak a jéghideg homokban,
Rózsaszín felhőkben úszó marcipán szívek...
Pár sorban írom le,
amit idebenn érzek,
néha sírok és vérzem,
máskor eszembe jutsz,
és nem tudom, mit érzek,
ha látlak, megdobban nagyokat a szívem.
Te vagy az, kitől tanultam
A gyengébbik felé alázatot,
És aki fel tudta bennem oldani
A hosszú rövidzárlatot.
Monoton jönnek-mennek a napok,
A rém éjszakák s a bús nappalok.
A "párok napja" buzgón díszeleg,
Fojtogat rút magányom - szenvedek.
Szeressétek szívetek hőn szeretett virágát, ti hősök, lovagok;
De ne csak egyetlen napon át - mind a háromszázhatvanötön...
Csendes beletörődéssel ébredtem;
Nem lesznek szívecskék a kávés bögrémen
Senki nem tett rózsát a tányéromra,
Nincs szerelmes üzenet, kedves allegória
Eljött a nap és nem tudom,
Valentin-nap mit tegyek?
Minden nap Csaknéked adtam
szerelmemet!
Figyelem az órát, már tíz is elmúlt.
Előttünk pohár bor, köröttünk halk zene.
A lámpa is halványan világít,
De te csak nézel, nézel a semmibe.
néktek is boldog Valentin-napot,
kik karácsony ünnepén is sírtok,
mikor fájón mar belétek magányotok,
néktek is, kik már nem is álmodtok
Én most nem kívánok egyebet:
szívünkben örökké égjen szeretet...
Ragyogva fénylik ma a város,
Mint gyertyadíszes, színes tortaszelet.
S a Vár lámpái csillogó léggömbként
Lebegnek a város felett.
Piros szívek,
Szép virágok.
Kicsi Kincsem,
Hozzád vágyom.
Félre a szerelem ábrándos mázával,
Nem repkednek az égen most kis angyalok,
Pedig látja őket az ember százával,
Ha Valentin napján sétányon andalog.
Ragadjon el érzés, hasson át a tudat,
Most te nem egyedül járod az utadat.