Vallásos versek
Örökké Jézust áldom szeretet-sírással imában,
A mennyei ablak kinyílik akkor, szorgalmasan.
Könnycseppek gyűjtik gyöngyvirág csillagát,
A fájdalom eltűnik, és érzem Isten magasságát.
Szürke, lehangoló pillanatomban talált a reggel
Mit kezdjek most ezzel? Mit gondoljak huszonhárom éves fejjel?
Nem meghalni szeretnék, csak vágyom haza.
Oda, hol a lét már soha sem mostoha.
Megosztottság uralkodik körülöttünk,
Belső kérdés: Jót vagy rosszat tettünk,
Pedig ha te vagy maga a cselekedet,
Akkor minden Egy. Közös az eredet.
Nem ismerhetem a Végtelent,
mert véges térben és időben élek...
Elégedetten haladsz a pokol csillogó útján.
Köszönöd, neked elég jó így, menetelve a halálba.
Nem volt vágy mely fogta volna
Mély tenger sűrű árjait
Csak fekete folt a sűrű ködben
Mely cseppnyi víz a tengeren
Látta ősét hő vezérben elbukni a fellegen
Hagyd hátra a múltat
mi bűnöd volt kimúltad
Hidd hogy ennél jobb vagy már
mint hogy e jóból kihagynál
Nyisd meg Uram a szememet,
lássam mindazt a nyomort,
Mit megbomlott rendű világ
mostanság a hátán hord!
Számolgatják naponta,
hogy ajkuk hány imát rebeg,
közben a föld minden pontján
dörögnek a fegyverek.
Imák hullnak a széttépett égből
törtszárnyú angyalok szeméből
a sátán kísért
ördögi terve már kész...
Idill.
Szűzies, színtiszta gyönyör,
Édes, olvadó hangulat;
Mi elmúlhat egy perc alatt.
Atyám, te vagy nékem
őriző pásztorom,
legeltetsz pázsiton,
a te utad járom...