Vigasztaló versek

János Ádám

Intermezzo

Ha szép az idő, egy órácskára felugrom
a közeli hegyre. A felső autóparkolóig
kocsival, azután megszuszogtatom magam,
míg felérek a tetőre. Hegymenetben
rövid a lélegzet, gondolatfoszlányok, mondattöredékek
röppennek fel és szállnak, mint a pernye.

Tovább...

Szegő Judit

Gátszakadás

Amikor már elapadnak mind a könnyek,
Önmagadba üvöltesz, senki se hallja.
Halkan imádkozol a bodros felhőknek.
Vad szél fújja gondolatod erre, s arra.

Tovább...

2122

Búti Boglárka Lilla

Ahogy mindig

Láttam a múltat,
élem a jelent,
csinálom a jövőt,
és keresem az utat.

Tovább...

Simon Templar Tibor

Megyek feléd!

Szeretnék egyszer mindent jóvátenni, feszítő-szorító fájdalom,
csak menni feléd, közeledni, ennyi.

Tovább...

Pekka Varkatun

Pléh-Krisztus

Egy fázós este, úton hazafelé -
lépteim a csend ölelte éjszakán,
mélyen nyomot hagytak az erdő padmalyán.

Tovább...

1946

Aranyodi Zoltán

rend

gyógyít a hegy
gyógyít a csend
gyógyít a pálya
gyógyít a rend

Tovább...

810

Gyarmati Péter

Vígasztaló

Tudod mit hallottam Rólad?
Azt, hogy egy kis huncut csaló vagy.
Napközben a jókedvűt játszod.
Még mosolyogsz is, ez nem vitás.

Tovább...

2968

Szini Anita

Vigasztaló

Bundi nyuszi nyúlmennyország
nyúlmezején éldegél,
ketreclétből szabadulva
holt élete többet ér.

Tovább...

Hegedüs Andrea

Ki nevet a végén?

Játszótárs a halál, a játék neve élet;
s te belebújtál egy varázslatos
angyal szerepébe.
A részvétel a fontos, és a tapasztalás;
legyen móka, jókedv,
hisz az útra társ kell.

Tovább...

2729

Makovics János

Április

Tavaszt hoz április szele,
mely bolondos, mint magam,
s víg kedvű örökifjú reményt
rügyez s zöldell minden.

Tovább...

56

Timkó Antal

Ne mondd...

Ne mondd, hogy a szerelem ősszel hazugság,
Telt íze ezüstös évszakon lépesméz,
Hajló ágak érett gyümölcse mesterére vár,
De szedetlen fa édes zamata mit ér?

Tovább...

Virginás András

Várakozás

Csendesen írsz, kopogtatsz ablakot,
Később zörgetsz bezártak ajtaján,
Ha kéred, én elvágom a hurkot...
Független lehetsz újra délután.

Tovább...

1737

Simon Templar Tibor

Állj fel!

Állj fel, ne nézd, ne akard azt, ami nincs, ami volt,
sebet ütött rajtad, nem marad utána csak folt...
Folt a lelkeden, folt az életedben, hegek és sebek,
állj fel, találd meg vele, ki segítő karját nyújtja neked...

Tovább...

718

Hámori Júlia

így jó

nekem az az ünnep, ha rólad álmodom,
kezedet foghatom, és hozzád bújhatok,
nem tudod, ki vagyok, hangtalan követlek,
szeretnék szeretni, de téged nem lehet.

Tovább...

K. A. Kriszta

Napkezdő pillanatok

Reggeli napfény a villamos ablakán át,
enyhe szellő, apró reszketés.
Lila rúzsnyom a cigarettán,
mi elalszik, mikor pocsolyába ér,
majd elmosódik lassan a festék.

Tovább...