Poet RSS http://www.poet.hu Mindenkit szerelme éltet / Szerelme, ki nélkül nem létezhet. / Mindenkinek megvan a maga párja / Kivel lehet egy szép álma! http://www.poet.hu/vers/36594 Zihálva suhansz az úton galaxis porszeme, / lépteid alatt sikít az apró kő a betonon. / / Temérdek veszély les rád a sötétben, / és Te inkább eltűnnél a nyirkos rácsokon. / / Magányodban sétálsz és csodálod a fákat, / amint puhán ölelve fojtják el a járda menti lámpákat. / / A szél bántóan leheli arcodat, / mintha férgek rágnák be magukat. / / A jelzőlámpát fényuszályba öltöztette a kacagó köd, / s mogorván sír a jégcsaphölgy. / / Borús tánccal rejti el a csillagokat az ég, / libabőrtől csipkés a falon a penész. / / Folyamként töröd magad előre a cél felé, / és elhalón merengsz léted értelmén. http://www.poet.hu/vers/36555 Óh, megannyi rabságban töltött év, / vágyak börtönében, szenvedélyek hálójában / vergődő kismadárként. / Óh, ha látnám én az égre szivárványt festő / reményt, mely átölel és felemel, / miként kék az ég! / Óh, remény jöjj hát és takarj be a tengerek / mélységével, a felhők könnyedségével és / karodban lágyan ringatózva mesélj... / Mesélj, hogy nélküled sivár dombok és / kietlen pusztaság a lét. / Mesélj, hogy a színek vakító fényében / meglássalak én, óh remény! http://www.poet.hu/vers/36509 Míg a Múltnak Rusnya Gőgje / rázuhant egy Rémülőre, / sírt a kíntól vontatottan, / s zúzott szíve összeroppant / Holt szívének kedve tellett / válaszolni az egeknek, / s kéznyújtáson akadt lelke / rátalált a Szeretetre / Dermedt szívéből font erek / érintéstől elevenek! / És a Múltnak Rusnya Gőgje / meredt szemmel ment előre – / egyedül, / És a döbbent Rémülőre nevetett, / csak nevetett a SZERETET! http://www.poet.hu/vers/36504 Csak egy pár sort írok, / Mit odaadhatok neked, / Már aludni sem bírok, / Árva vagyok nélküled. / / A villámok odakinn táncot járnak, / Veszetten tombol a szél, / A vágyaim idebenn Rád várnak, / Minden gondolat Rólad beszél. / / Gyújtottam gyertyát ahogy kérted, / Előttem hajladozik a láng, / Ha belenézek ott van a Képed, / S elhalványul mellette a Világ! / / Nem látom a villámokat a vihart, / Nem hallom az eső koppanását, / Téged látlak aki felkavart, / Rabul ejtette szívem dobbanását! / / Majd ha a gyertya ellobban, / Tovább már nem sírok, / Rád gondolok álmaimban, / Csak egy pár sort írok. http://www.poet.hu/vers/36501 A Holdfényben, / csókolóztak, vágyakozástól, / Félelemtől Kétségbeesetten / Könnyeik összefolytak. / / Ekkor a világ elnyögte magát, / S e szavakat kiáltotta, / Tiltott-e szerelem de éljen-e / Világnak http://www.poet.hu/vers/36477 Ez csak egy egyszerű vers, mint egy darab műanyag, / Semmi lángoló érzelem, semmi meglepő fordulat. / Kopogó rímek mindenütt, meg hétköznapi szavak, / Olvasni könnyű, de nehéz elhinni, hogy van benne gondolat. / / Sima, mint a nagy alföld, de mégse igazán szép, / Jellegtelen, színtelen és szagtalan benne minden kép. / Olyan semmilyen forma üresség az egész, / Fa nélküli odú amit már rég megevett a penész... / / Csak dől a sok üresség, még jobban megnyitom a csapot, / Bambán magam elé nézek és várom azt az Egy pillanatot / Mikor előbukkan a kopott fazék fedője alól / Az illatos étel, ami habozva, rotyogva dalol! / / Érzem, hogy belül feszít, valami kikívánkozik, / Ész nem tudja felfogni, de a kezem csak dolgozik. / Talán illúzió? Talán a lélek játéka? / Vagy isteni szikra? A másvilág ajándéka? / / Izgalmam nő, s egyre csak várok a sorra / Mikor meglátom végre, hogy mi lesz a versem nagy, velős mondandója! / / Elvesztegetett lapok, elpocsékolt percek, / Hiábavaló szavak és meddő tervek! / A világ nagy szürke gépezete pedig tovább robog, / S én semmit sem tehetek ellene, képtelen vagyok... http://www.poet.hu/vers/36462 Egy szép nyári éjjel, álmodj csupa szépet. / Álmodd hogy én várlak téged! / Átölellek karommal s megkérdezem tőled / Ugye nem haragszol, hogy szeretlek téged? / És ha megkérdezi valaki tőlem, hogy mit / jelentesz nekem. És csak az felelném az... / ÉLETEM!!! / És nagyon, nagyon szeretlek téged. / És kérlek hogy ezt értsd meg, hogy te nagyon, / fontos vagy én nekem. / Rád gondolok mindennap, egyre jobban szeretlek / És hiszem, hogy újra megint veled lehetek. http://www.poet.hu/vers/36461 Mesét duruzsol füledbe most, / Az angyalbőrbe bújt halál, / Mert övé ez a hely, / Ha akar megtalál, / Te csak teszed minden nap, / Akaratát, óhaját, / Bár munkádért kínt fizet, / Kínt és magányt. / / Ereidbe keserű vért pumpál, / Haldokló szíved, / Mert a mások vágyait, / Magadévá teszed, / Nézd!!! / Mérget itat veled a világ!!! / A húsevő, gyilkos virág, / Mástól kapod, / Másnak adod, / És ugyanígy tovább! / / Időd pedig kevés, / A bírád már úton, / A számonkérés közel, / Te meg itt állsz hazugon, / A mellkasod nyitva, / Benne vadul, szíved verdes, / Rajta sok év moshatatlan bűne, / Tudod, hogy látja, mennyire szennyes! / / Tőled pedig soha nem várt mást, / Csak kérj bocsánatot, / Mindig szelíden szólt, / Mindig várt, ott, ahol volt, / Az ajtód előtt állt, és kopogott, / Bár bejutást nem nyert, / Csak űző szavakat kapott, / Pedig érted adta vérét, / Érted fizetett bűn nélkül, / Hogy élhess mindig, örökké, / Bocsánatából bűntelenül. / / Talán van még néhány perced, / Hogy el tudd mondani, szívből, / Bocsáss meg bármit tettem, / JÉZUS JÖJJ, JÖJJ!!! http://www.poet.hu/vers/36459 Amikor csak itt fekszem, / nagy üresség lesz bennem, / ha rád gondolok drágám, / végigmérve tested táját, / a szívem örülni kezd e képet látván. http://www.poet.hu/vers/36457 Várom a nyárt, / hogy viszont láthassam. / Szeretném látni szemében a napsugárt, / ahogy rám mosolyog. / Amikor tekintete keresi az enyémet / és olykor úgy érzem, / ha nem láthatom, / mintha valaki kitépett volna / a szívemből egy darabot, / s lelkem hívó szava őt szólítja, / hogy eggyé forrva a testtel / örökre a szívébe zárja. http://www.poet.hu/vers/36452 Mint csillag az égről fut le, / úgy fut át az életünkön egy zivatar. / Van mikor érzelmeket rombol le, / Van mikor napsugarat kelt bennünk. http://www.poet.hu/vers/36446 Még nyílnak a virágok, / Színes levelek lebegnek a fákon, / Néha egy-egy lehulló levél, / az ősz kezdetéről mesél. / / Érnek az őszi termések, / S készülnek a lepények, / Sürögnek az asszonyok a konyhában, / Lassan elvesznek a munkában. / / Az ősz a legszínesebb az évben, / Levelek szállnak a meleg szélben, / Madarak csiripelnek az ágon, / Nénikék ülnek a tornácon, / Gyerekek a levelek közt játszanak, / Rájuk hull a napsugár áradat. http://www.poet.hu/vers/36444 A távolból tűntél fel, / mint egy égi csillag, / mely mutatja nekem / a boldog utat. / / Ragyogj nekem sokáig, / és vezess a boldogság / K A P U J Á I G http://www.poet.hu/vers/36412 Összegyűjtök még pár képet / Lássam mit vetett szét a jég / / Betöltse a lelkem hiányát / Fagyott foszlány bús magányát / / Bennem él még a rideg tél / Választ keresve, nem találom / / Szétrepeszt a fagy / Ó mond, hova tűnt a régi nyár? / / Amely felolvaszt és vigaszt ad / A viszályból kirángat / / Sors fagyos vize rám talál / Sodor az ár / / Kimosta már rég a múltat / Ahogy egy halott elereszti a kardot / / Darabokba hullt a lét / Össze rakom hát az arcot / / Mégis fagyos a csók / Őrlángként a télben / / Elhalt a szó / / Mikor emléked visszatér / Nem találom miért is él / / Új nyárba vezet a mélység / Te fagyos tél http://www.poet.hu/vers/36405 A szerelem angyalainak bódult vad tánca / Ekkor, kelt szárnyra egy fiú és egy lány vad románca / Még nem tudták hogy életük első tornáca / És egy új élet első állomása / Kerülgették egy mást, mint a farkasok a prédát / Néztek egy másra szenvedélyesen s némán / / Szemükben a jövő vakító csillogása / De már akkor hallatszott a tiltakozók sikoltása / És amikor a fiú csókot lehelt a lány ajkára / Felhangoztak a sötét árnyak vészjósló imája / / És most itt vagyunk és forr a szerelemtől a vérünk / Azt hitük, hogy ketten mindent elérünk / De a mindenek csak az akadálya az emberi létünk / És lassan rájöttünk hogy most már egy a végzetünk. http://www.poet.hu/vers/36402 Csak egy pillanat volt az egész, / rám nézett és elfogott egy érzés. / Kellemes volt nagyon, / sosem felejtem azt a napot. / Küzdelem! Küzdeni kell a jóért, / s én küzdök is csókjáért, / de hiába ha nem vesz észre, / mintha nem is jöttem volna létre. / Szeretem! Ő viszont nem, / kínozza, tépi szívemet. / Sírni tudnék mikor mellettem van, / s szólnék de a bátorság elhagy. / Titkon sírok utána, / hogy könnyeimet ne lássa, / hisz a könny a gyengeség jele, / s én nem mutatkozom vele. / Óh, Istenem! Adj tanácsot, / hogy kifejlődjön a románcom! http://www.poet.hu/vers/36401 Piros madár repkedett, / kint a réten füttyentget. / Hol megáll, hol leszáll, / forrásvízből iddogál. / / Megy az Út közepén, / ráijeszt egy hölgyemény. / Haza viszi, ápolgatja, / a kismadár ki van szolgáltatva. / / Kismadárka boldogan él, / pótanyuka üldögél. / Beröppen egy kismadár, / szomorúan néz le rá. / / Hölgyeményke megsajnálja, / mamájához invitálja. / Így most már mindenki boldog, / otthon, otthon édes otthon. http://www.poet.hu/vers/36400 Ez olyan mint mikor eltört a karom, / Azt hittem mindennek vége. / Most is ilyen a hangulatom, de nem, / várok még míg feladom. / / Őt a francba küldtem el, / A másik meg majd belehalok / annyira kell. / / Személytelen hangszínben telik az élet, / Minden rendben van míg észre nem veszik. / Folyton folyvást minden változik. / / Meg kéne tenni azt a lépést, azt a fontosat / és utolsót, de nem merem, mert akkor mindennek / vége, talán úgy fog fájni, mint mikor eltört a karom. http://www.poet.hu/vers/36397 Fehér március, jégcsapok az ereszen, / szunnyadó olvadás, a hideg bebábozta, / álmában csörgedez, a hegyen átrohan, / patakból patakba lassan felcsepered, / / s a felnőtt folyókban az álma megreked. / A hideg szél hóval borítja a filmet, / s a jégbe költözött csepp magára ismer, / égi naptár hiába ígér meleget, / / a sarki szélnek szabad utat engedett. / Mennyi élet alussza igazak álmát, / fejére húzva hópihés paplankáját, / új tavaszi álmokat hajszol merengve, / / s hiszi; helyre áll majd a természet rendje. / Telve az erdő fáinak, buckáinak, / minden rése, odva mást már nem csábítanak, / vadjait elnyelte a szülő rengeteg. / / Mint anya gyerekét, óvja teste melegét, / csendes türelemmel, tartja őket életben, / álomporral messzire űzi a félelmet, / dideregve most együtt barát és ellenség. / / Rideg a táj, de bentről mégis meseszép, / átsegít azon, mit a rohanás gerjeszt, / nyugalmából néhány órácskát átenged, / mégis átjárja testemet a remegés. / / Hideg van bennem is, szívem egy menedék, / a remény ültet ott most ifjú csemetét, / olvadt lelkem körbeveszi, mint kerítés, / dobogó szívemet fűti egy szenvedély. / / A tavaszt várja ő is, bátran kinyílna, / pitvarát, kamráját nagyobbra tágítja, / friss forrásként forró vérem tengerét, / ereimbe töltve csitul a dermedés. http://www.poet.hu/vers/36380 Még csak 14-éves vagyok / de már sok kínon, túl vagyok. / Sokan ütöttek, vágtak, de / én úgy gondolom mégis / van értelme ennek a szép világnak... Harcolok / amíg lehet, és / embertársaimra soha / nem emelek / kezet. http://www.poet.hu/vers/36379 Már fájt, ahogy a jégszilánkos vihar / ereimben görgette gyémántporom - / azt a kívül-belül megrekedt hangot, / mely feléd ívelni hulló karom hivatott. / / Már szemem sötét volt fekete üvegben, / nem álmodott semmit, csak hullócsillagot- / lyukakat az ég függönyén és Téged! / zokogástól omladó vérpenész falakon. / / Már megszoktam a zakatoló hajnalokat, / a sehonnan sehová induló szerelvényt - / mindegy volt: csak a füst omoljon! / járja át... s gyilkolja a küzdő reményt! / / Már magamnak is idegen volt szavam, / rekedt, gyászba erőszakolt hegedűhúr - / összecsuklott emlékek zagyva mérge / urnába csomagolt és léte egyre fakult. / / Akkor Te... bársony... leheletnyi villanás - / s a dámvad büszkén hal meg. / Csiszolatlan cseppje a létnek: / jóval több, mint az Örökkévalóság. / / Az életről mesélsz, a szépséget mutatod - / tavirózsa-könnyen simulsz vérembe / s gyémánttá hozod egybe, ami bennem volt, / adsz hozzá sok-sok fényt-nézd: ragyog! http://www.poet.hu/vers/36378 Azt hiszem már lassan folyik a vérem / A zongora billentyűje aprókat koppan, és / Könny érkezik egy feketére / Majd egy fehérre csöppen a lé / / Azt hiszem a hold örökre fölkelt / Az éjszaka sötét marad, csak a hold / Világít és kissé messze figyel / Majd csillagokat, aprókat hoz / / Azt hiszem, már nem tudom mit higgyek / Elhiggyem amit te hiszel és más is / Vagy tartsak ki hitem mellett / És ne higgyek már semmit. http://www.poet.hu/vers/36376 Van egy lány kinek hangja selymesen / simogatja fülemet, / mely lány gyönyörű ajka / az én ajkamhoz érve / szemem lehunyom / mert épp álom világba élve, / s az egészet nem értve, / a mennyországba vagyok vagy a földön élve. http://www.poet.hu/vers/36375 Valentin nap alkalmából kívánok sok szépet, / elfeledni nem tudlak amíg csak élek. / Te vagy szememben a fény ami minden nap rám csillan, / ettől szebbről még álmodni sem tudtam. / / Szeretnélek boldoggá tenni, / ha kell a világ végére elmenni. / Megmászni minden hegyet, átúszni a tengert, / csak hogy életed boldoggá tegyem. / / Mosolyod olyan mint egy álom, / ami mindenkinek csak egyszer adatik meg ezen a világon. / Szívem minden része csak egyet suttog, / hogy te vagy én drága angyalom. / / Te vagy ki leszállt a földre, / hogy boldoggá tegyed az életem. / Ez a boldogság számomra teljes, / te vagy az életem kedves. / / Egy szóval: SZERETLEK! / Amíg élek el nem feledlek. / Ez a szív csak érted dobog, / és szerelmem tüze örökre lobog. / Érted ha kell meghalok, / csak ne okozzak neked bánatot. / / Az én szívem csak érted dobban, / ettől szebbet írni nem tudtam. / Nem vagyok költő ki rímeket farag, / de amit itt írtam az a szívemből fakad. http://www.poet.hu/vers/36373