<?xml version="1.0" encoding="ISO-8859-2"?>
<rss version="2.0">
<channel>
<title>Poet</title>
<description>Poet RSS</description>
<link>http://www.poet.hu</link><item>
<title>Sz&#337;ke Szimonetta: Egyetlen</title>
<description>Kell valaki, akiben megbújhatom!&lt;br&gt;Kinek bánatom elsírhatom!&lt;br&gt;Karjával körbeölel!&lt;br&gt;Én csak rá várok, hogy szeressen!</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114886</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 22:50:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ujvári csaba: Szeretem...</title>
<description>Szeretem, nem szeretem...&lt;br&gt;Szeretem, nem szeretem...&lt;br&gt;Többé már nem keresem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Lelkem szerelemre terveztetett...&lt;br&gt;&lt;br&gt;Üres könyv, mely írva íródott,&lt;br&gt;az érzés, mely beleivódott.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Versemnek ég&#337; szavai,&lt;br&gt;lelkemnek bolygó tavai.&lt;br&gt;A szerelem gödrében megrekedtem,&lt;br&gt;s kiutam elvesztettem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szeretem, nem szeretem...</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114885</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 22:40:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Malcsik László: Kulcsra zárt ajtók</title>
<description>Elbújtam, nem látsz,&lt;br&gt;az ajtót bezártam.&lt;br&gt;Talán erre is&lt;br&gt;túl sokáig vártam.&lt;br&gt;Szobám a bunkerem,&lt;br&gt;a sarok sötétje.&lt;br&gt;Itt nem talál meg&lt;br&gt;majd a világ fénye.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Meguntam az álszent,&lt;br&gt;édes mosolyokat.&lt;br&gt;Meguntam a hamis,&lt;br&gt;mézes mondatokat.&lt;br&gt;Meguntam az éles,&lt;br&gt;villogó fényeket.&lt;br&gt;Meguntam a szép,&lt;br&gt;megfakult éveket.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Csak kulcsra zárt ajtókat&lt;br&gt;hagytam magam mögött.&lt;br&gt;Úgy érzem, elvesztem&lt;br&gt;két világ között.&lt;br&gt;Az arcom még nevet,&lt;br&gt;a szemem meg sír.&lt;br&gt;A lelkem meg vajon&lt;br&gt;még mennyit bír?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Elfutottam oda,&lt;br&gt;hol a világnak vége.&lt;br&gt;A kulcsot eldobtam,&lt;br&gt;messze az égbe.&lt;br&gt;Mert nem akarom, hogy&lt;br&gt;nyíljon az ajtó.&lt;br&gt;Hisz ami kint van,&lt;br&gt;nem bentre való.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A fejem túl nehéz,&lt;br&gt;a lelkem elhagyott.&lt;br&gt;Bennem már réges-rég&lt;br&gt;valami megfagyott.&lt;br&gt;De még megy a zaj,&lt;br&gt;az ajtón a kopogás.&lt;br&gt;Ez vajon én vagyok?&lt;br&gt;Vagy valaki más?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Csak kulcsra zárt ajtókat&lt;br&gt;hagytam magam mögött.&lt;br&gt;Úgy érzem, elvesztem&lt;br&gt;két világ között.&lt;br&gt;Az arcom még nevet,&lt;br&gt;a szemem meg sír.&lt;br&gt;A lelkem meg vajon&lt;br&gt;még mennyit bír?</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114884</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 22:30:02 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tóth Albert: Nyári rét</title>
<description>A magasban az égbolt ragyogó kékl&#337; azúrja&lt;br&gt;A háttérben foltként, falusi házak kontúrja&lt;br&gt;A felh&#337;k, szálló fehér hattyú képében úsztak&lt;br&gt;Alaktalan, fehér foltként repültek, s tovakúsztak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A szél selymesre fodrozta a gabona szálait&lt;br&gt;Pipacsok tömkelege, rajta méhek százai&lt;br&gt;Elöl búzavirágmez&#337;k seregei virágoznak&lt;br&gt;Sárga, apró levelű kikericsek illatoznak&lt;br&gt;&lt;br&gt;A templomból idehangzik, delet ütött a harang&lt;br&gt;Jön egy hölgy, kalapja szalma és rajta színes szalag&lt;br&gt;Leánykája ruhája kék, sárga, csupa bodros&lt;br&gt;Élvezi a szabadságot, örömében ide-oda futkos&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nem sietnek, sétálnak, önfeledten, kacagva&lt;br&gt;Az úton el&#337;ttük egy Jézus, k&#337;b&#337;l faragva&lt;br&gt;Keresztet vetnek, szokásosan, csendesen&lt;br&gt;Sétálnak, bandukolnak tovább, kettesben</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114883</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 22:20:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Szabó Marcell 16: Láthatatlanul</title>
<description>De jó lenne olykor,&lt;br&gt;csak nézni téged folyton.&lt;br&gt;Még, ha nem is érhetlek,&lt;br&gt;legalább ott lennék melletted.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Te talán nem látnál,&lt;br&gt;és mindig csak odakívánnál,&lt;br&gt;de én ott lennék mindig,&lt;br&gt;láthatatlanul is a sírig.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Te talán nem hallanád,&lt;br&gt;a szép szavaimat hozzád,&lt;br&gt;mégis ott sugdosnék,&lt;br&gt;mintha a lehetetlent elhinném...&lt;br&gt;&lt;br&gt;De talán te éreznél,&lt;br&gt;minden egyes lélegzetnél.&lt;br&gt;És mikor csókom kerülne arcodra,&lt;br&gt;megtörne e világ vonala.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ez történne talán, ha baj van,&lt;br&gt;ha hiányoznék nagyon egy pillanatban.&lt;br&gt;Ha er&#337;sen hiszel valamiben,&lt;br&gt;én veled lehetek ott benn...&lt;br&gt;&lt;br&gt;A szívedben, vagy még beljebb,&lt;br&gt;ahol minden képzeleted&lt;br&gt;összegyűlik, és ha hiszed, ha nem,&lt;br&gt;akár testet is adhat nekem...</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114882</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 22:10:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Nagy Orsolya: Visszatértem</title>
<description>Lehet valakinek áldomás, valakinek átok, de azért köszi, ne sajnáljatok!&lt;br&gt;Szemekbe nézni nem egyszerű, ha mindent elnyer a gyilkoló gyűlölet.&lt;br&gt;Fellegekben imát keresni ugyan már minek?!&lt;br&gt;Józan ésszel sem megy itt az áldomás!&lt;br&gt;A másokért való kiállás is csak nyurga koslatás.&lt;br&gt;Az ihlet az ugye más?!&lt;br&gt;&quot;Ingyé` keresni egyebet?&quot;&lt;br&gt;Ugyan már, mi végre lét a tét itt egyeseknek?!&lt;br&gt;Keserű áldomás az élet, ezzel egy húron pendülni vétek!&lt;br&gt;Álomszerű tündöklésben tűn&#337;dik az akarat,&lt;br&gt;Ez hogy is hozhat így jöv&#337;beli babérokat?!</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114881</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 22:00:01 +0200</pubDate></item><item>
<title> Pindur: Harc</title>
<description>Nem tudok mit tenni,&lt;br&gt;Az egyik szemem sír, a másik nevet...&lt;br&gt;És az eszem is harcol...&lt;br&gt;A szívemmel...</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114880</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 21:50:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Wieszt Károly Dániel: A lélek kulcsa</title>
<description>Elvesztem a lelkemben,&lt;br&gt;Képzeletem, egyben végzetem.&lt;br&gt;Semmi nincs már bennem,&lt;br&gt;Csak egy összetört, fél&#337;s kisgyermek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Keresem lelkem kulcsát,&lt;br&gt;Bámulok is magamba bután.&lt;br&gt;A kulcs nyitná lelkem kútját,&lt;br&gt;És így megtalálnám az igazság rögös útját.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A keresett tárgy a mélyben lakozik,&lt;br&gt;A mélyben a depresszió egyre szakosodik.&lt;br&gt;A bels&#337; út ráadásul veszélyes,&lt;br&gt;Hisz a lélek id&#337;járása igencsak szeszélyes.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Őszintén hiszem, hogy er&#337;m elég lesz,&lt;br&gt;Lelkem kulcsa végül csak meglesz.&lt;br&gt;Akkor végre nem tartom tovább fogva magamat,&lt;br&gt;S&#337;t, érzem, hogy sokan fogják karomat.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114879</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 21:40:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Csikós Nikolett: A szívemmel ízlelek</title>
<description>Tudom, nem sokat szoktam mondani azt a szót, hogy Szeretlek.&lt;br&gt;De amikor elhangzik a számból a szó, úgy érzem, hogy elérlek.&lt;br&gt;És ha az ajkam hozzád ér, a szívemmel ízlelek.&lt;br&gt;A lelkem boldog, ha téged ölelhetlek.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114878</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 21:30:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>M. Laurens: TE CSAK VÁRJ!</title>
<description>Tekints le a hídról folyód két partjára.&lt;br&gt;Csak lessed, hogy vize megvan-e még?&lt;br&gt;Néhanap az ember már azt is csodálja,&lt;br&gt;hogy nem lopták még el lyukas zsebét.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Apádnak s anyádnak nyomozz utána,&lt;br&gt;s n&#337;det is figyeltesd, hogy hitves-e még?&lt;br&gt;Minden pillanatban ügyelned kell,&lt;br&gt;hogy magadé-e, mi megmaradt tiéd.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szorgosan jegyzetelj nappal, és éjjel -&lt;br&gt;tapogasd zsebed, pénzed megvan-e?&lt;br&gt;Lásd átírták a jöv&#337;det s múltadat is,&lt;br&gt;mikor másokra hallgattál pár hete.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Jusson eszedbe az átkozott pillanat,&lt;br&gt;épp pislogtál, hogy a fénybe ne nézz,&lt;br&gt;s felnézve, nem voltál többé már senki,&lt;br&gt;hogy lehettél ennyire vakon merész?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Létezett egykor hited is, egész jó hit,&lt;br&gt;de Istenedet kinevetve eladtad &#337;t.&lt;br&gt;Ráébredtél-e már, hogy Ő sem tied?&lt;br&gt;Most veled példálódzik mások el&#337;tt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Tekints le a hídról folyód két partjára.&lt;br&gt;Csak lessed, hogy folyódat ki hordja szét.&lt;br&gt;Hazádat, mint anyádat mi módon cibálja,&lt;br&gt;s ugyan ki is tudhatja, hogy élnek-e még.&lt;br&gt;&lt;br&gt;- Mást mondok Én neked! - Le se nézz a hídról,&lt;br&gt;hátha arcodról a maradék b&#337;r is lesül,&lt;br&gt;maradj Te inkább csak így csukott szemmel,&lt;br&gt;folyótlan, szül&#337;tlen, gyáván-semmitlenül.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Őrizzed szemed világát, - de csakis azt -&lt;br&gt;és oda se nézz, hátha a végén még kiég,&lt;br&gt;hadd lopják, hadd vigyék, ne láss Te semmit.&lt;br&gt;Várj egy olyan Istenre, kinek a senki is elég.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114877</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 21:20:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Radnai István: Költ&#337;k szófűzése a semmihez</title>
<description>képek dagadnak hasamban mint a magzat&lt;br&gt;lüktet a metaforának hat lába van processzor&lt;br&gt;mely kezét növeszti s visszafogja a fejét&lt;br&gt;az arányok eltolódnak magzatvíz tengerében&lt;br&gt;&lt;br&gt;olyan vers hígul akár a szesz mit lebont&lt;br&gt;s vele magát a májam az értelem pang&lt;br&gt;dagadnak visszerek s a vízfejek&lt;br&gt;politikus születik-e vagy epigon&lt;br&gt;&lt;br&gt;a vers csak lom levél mit elhullat a fa&lt;br&gt;s ett&#337;l meg&#337;szül a tél s kavarja havát&lt;br&gt;valami kéjes képzavar&lt;br&gt;&lt;br&gt;ha nem mond semmit a vers felvillan&lt;br&gt;mint titkolt reklám fogkrémet használj&lt;br&gt;nem mindegy milyet fogpaszta-mosolyhoz</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114876</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 21:10:02 +0200</pubDate></item><item>
<title>Botlik Lívia: Ha...</title>
<description>Ha karodba zársz, megnyugszik a szívem,&lt;br&gt;Ha szemembe nézel, elveszek mélységében.&lt;br&gt;Ha kimondod a nevem, ezer tavasz jön el,&lt;br&gt;Ha megfogod a kezem, a nyár virágot nevel.&lt;br&gt;Ha érzem érintésed, mint ha napsugár simogat,&lt;br&gt;Ha rám mosolyogsz, ragyogó fény hívogat.&lt;br&gt;Ha velem vagy, kivirulok, boldogan szárnyalok,&lt;br&gt;Ha veled vagyok, odafentr&#337;l nevetnek az angyalok.&lt;br&gt;Ha melletted ér a hajnal, mosolyog a perc,&lt;br&gt;Ha karodban alszom el, álmom Te lehetsz.&lt;br&gt;S bár mindenki álma így válna valóra,&lt;br&gt;Maradna ily boldog minden áldott óra,&lt;br&gt;Mert mióta léted bennem újjáéledt,&lt;br&gt;Szerelemmel tölt el minden eljövend&#337; élet,&lt;br&gt;Hitem minden nappal újul, er&#337;södik,&lt;br&gt;Látom a jelent, a jöv&#337; most kezd&#337;dik.&lt;br&gt;El&#337;ttünk az út, mit csak kett&#337;nknek írtak,&lt;br&gt;Nekünk, kik már lassan semmiben sem bíztak,&lt;br&gt;S mégis, most Te és én, ketten a semmib&#337;l,&lt;br&gt;Életet adunk és kapunk egymásnak lényéb&#337;l,&lt;br&gt;Én Veled vagyok egész, Veled újra élek,&lt;br&gt;Nincs már olyan utam, melyre Nélküled kell lépjek,&lt;br&gt;Te vagy a fény, a remény, a hit, a szerelem,&lt;br&gt;Te vagy, mi hiányzott lelkemb&#337;l, Te vagy az életem.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114875</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 21:00:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Frank Szasz: Életteli élettelen</title>
<description>Hideg ajtón mosolyogsz,&lt;br&gt;s engem figyelsz.&lt;br&gt;Mintha itt lennél otthon, örülsz.&lt;br&gt;Mozdulatlanul kerülsz, fordulsz.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mosolygunk, s beszélgetünk,&lt;br&gt;néma szavakat kergetünk.&lt;br&gt;Tekinteted belém döfted,&lt;br&gt;szavaim füleidbe könnyeztem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Képzeletem képeket hord,&lt;br&gt;s te táncolsz bennük.&lt;br&gt;Ne szegdeld zománcozott borod.&lt;br&gt;Kecses lényed törhetetlen.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Éjszaka zúdul le, s érted nyúlok.&lt;br&gt;Kezén foglak, s markomba bújol.&lt;br&gt;Megcsókollak, ekkor hűvös ajkakat húzol.&lt;br&gt;Meghorkanok, s lepereg arcodról.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Reggel forró szorítással ébresztelek,&lt;br&gt;felemelek, s visszafektetlek.&lt;br&gt;Zord, fagyott ajtón nappalok s éjszakák.&lt;br&gt;El nem múló életed felragasztva.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114874</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 20:50:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Behon Istvánné: A vers él</title>
<description>Betűkb&#337;l készült feszített festmény&lt;br&gt;kereten belül maradt a festék.&lt;br&gt;Szavaknak ízét a szádban érzed,&lt;br&gt;keserű sokszor, máskor meg édes, -&lt;br&gt;vers erre képes.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Illatos csokor, rímbe zárt próza,&lt;br&gt;tartalom, forma egységbe hozva.&lt;br&gt;Ritmus és dallam füledbe csendül,&lt;br&gt;alázat ott van, kereten belül, -&lt;br&gt;versen a csend ül.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nincs benne nagy szó, nincs benne pátosz,&lt;br&gt;remegve, p&#337;rén el&#337;tted áll most.&lt;br&gt;Egyszerű nagyon, ez nem egy rejtvény,&lt;br&gt;olvasd és érezd, csak ezt szeretném,&lt;br&gt;akkor a vers él.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114873</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 20:40:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Pál Balázs: Buszmegálló</title>
<description>Ez most egy újabb megálló az életem útján,&lt;br&gt;A busz lassít a megálló láttán.&lt;br&gt;Te ülsz a buszváróban egyedül,&lt;br&gt;Az ajtó kinyitódik és te visszaülsz.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Egyedül a buszváró padjára.&lt;br&gt;Nem az enyémre szállsz fel, más buszára,&lt;br&gt;Csak nézek ki az ablakon sírdogálva,&lt;br&gt;Nem lehetsz az enyém, tudom már mára.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Elmegy a busz ezerszer el&#337;tted,&lt;br&gt;Nem szállsz fel, mert szíved mást szeret.&lt;br&gt;A busz lerobbant, nem találkozik többé veled,&lt;br&gt;Most már csak ezt a verset adom neked.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114872</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 20:30:02 +0200</pubDate></item><item>
<title>Dombyné Szántó Melánia: Ócsán</title>
<description>Keresztívű ágfeszülések közt,&lt;br&gt;zöld áhítat alatt,&lt;br&gt;hűsöl&#337; ösvényeken,&lt;br&gt;harangszóra,&lt;br&gt;hív&#337; emberek karöltve,&lt;br&gt;igyekv&#337;n,&lt;br&gt;a szent liget kapuja felé&lt;br&gt;tartanak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Bong a harang,&lt;br&gt;d&#337;l a fény,&lt;br&gt;zsong a lét.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Fent a vadgesztenye gyertyái,&lt;br&gt;lent a berkenyék talpig fehérben&lt;br&gt;fürd&#337;znek a fényben.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Fent madárdal,&lt;br&gt;lent tücsök ciripelése hangzik,&lt;br&gt;s a köztes térben,&lt;br&gt;az ikerablakos tornyok tövében,&lt;br&gt;az ívsoros párkányzat alatt,&lt;br&gt;a szerény rézsűs kapuzat&lt;br&gt;pillér és oszlopbélletei kíséretében,&lt;br&gt;hol az el&#337;bb a gyermekhad&lt;br&gt;szépségvágytól, tudásszomjtól hajtva haladt,&lt;br&gt;most az idevalósi emberek&lt;br&gt;a lélek fényére áhítón&lt;br&gt;átlépik a koros küszöböt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Bent a ligetes térben,&lt;br&gt;oszlop és pillérkötegek sodrásában,&lt;br&gt;az indás és bimbófejezetek alatt&lt;br&gt;ki-ki helyét megtalálva,&lt;br&gt;a szentély fel&#337;li fényáradásban&lt;br&gt;fejet hajtva a Mindenhatónak,&lt;br&gt;kezdetét veszi az áhítat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A kerít&#337;fal tövében meghúzva magunkat&lt;br&gt;serényen fürkésszük a középkori falakat.&lt;br&gt;Kit a kapuzat, kit a szentély,&lt;br&gt;kit az apró motívumok szépsége hívogat,&lt;br&gt;s a rajzlapon már ott feszülnek az ívek,&lt;br&gt;kavarognak a vonalak,&lt;br&gt;s bennünk merengve ott szánt&lt;br&gt;a magunkra figyel&#337; gondolat,&lt;br&gt;míg bentr&#337;l búgva egyszer csak felhangzik&lt;br&gt;&lt;br&gt;Dávid király zsoltárja: &lt;br&gt;&lt;br&gt;&quot;Mint a szép híves patakra&lt;br&gt;a szarvas kívánkozik,&lt;br&gt;lelkem úgy óhajt Uramra&lt;br&gt;és hozzád fohászkodik.&quot;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Orgona búg,&lt;br&gt;d&#337;l a fény,&lt;br&gt;zsong a lét.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Fent a vadgesztenye gyertyái,&lt;br&gt;lent a berkenyék talpig fehérben&lt;br&gt;fürd&#337;znek a fényben.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Fent madárdal,&lt;br&gt;lent tücsök ciripelése hangzik,&lt;br&gt;s a köztes térben, a kerít&#337;fal tövében,&lt;br&gt;a kiáradó vasárnapi áhítatban&lt;br&gt;jól esik megpihenni.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114871</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 20:20:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Pete László Miklós: Állókép</title>
<description>Szürkén fájnak az egek,&lt;br&gt;A leveg&#337; reszketeg.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A Nap fénye bágyatag,&lt;br&gt;A horizont hallgatag.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Lomha sötét tónusok,&lt;br&gt;Basszus árnyéka susog.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az öreg Föld élveteg,&lt;br&gt;Élvezi az éveket.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Rossz, vehemens tegnapok&lt;br&gt;Halvány árnyéka nyafog.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A szél vad imát rebeg,&lt;br&gt;Dúdolják a fellegek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ég a Földdel szembesül,&lt;br&gt;Egész világ megfeszül.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szürkén fájnak az egek,&lt;br&gt;Nyári szkepszis szemereg.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A Mindenség tarka rét,&lt;br&gt;Virágot keres a Lét.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A kertben Isten kaszál,&lt;br&gt;Marokszed&#337; a halál.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az Öröklét nagy fatál,&lt;br&gt;Isten Id&#337;t kalapál.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szürkén fájnak az egek,&lt;br&gt;Satnya Jelen didereg.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Id&#337; szája nyikorog,&lt;br&gt;Távolban vihar morog.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mozdulatlan vágy pereg,&lt;br&gt;Kín a Létre hempereg.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hatszáz felleg-emelet&lt;br&gt;Trónol a világ felett.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Borús fogheggyel köszön,&lt;br&gt;Mint hallgatag vízözön.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Csendesen állnak a fák,&lt;br&gt;Er&#337;lködik sok virág.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Határtalan szürkeség&lt;br&gt;Mögött lappang szürke vég.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Odafent a szürke ég,&lt;br&gt;Idelent a szürkeség.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A feszültség körbejár,&lt;br&gt;A halál mákot darál.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Bennünk még a Lélek ég,&lt;br&gt;Irigyen néz le az ég.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114870</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 20:10:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Gyebróczki Molnár Zsolt: Faunov</title>
<description>Ahogy a fűb&#337;l kizöldült, kifordult a világ&lt;br&gt;napragyogta sárgába, bele a kék égbe...&lt;br&gt;barna hajába hasított egy kicsi sz&#337;ke csíkot.&lt;br&gt;&lt;br&gt;- A sz&#337;rös majom álmélkodott ott a tisztáson,&lt;br&gt;Faunként csodálva a meglesett szüzet,&lt;br&gt;S rakott szíve kályhájába öldökl&#337; nagy tüzet.&lt;br&gt;Csak nézte mohón a játékot, a dobbanást -&lt;br&gt;Mélybe tolva mirigyeit, s még sok minden mást.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Háborog a dúsbozontú mellkas,&lt;br&gt;Fújtat, mint mén, meglátva az elé vitt kancát: hallgass!&lt;br&gt;S tágra nyílt szemmel pásztázta azt a hast!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Majd azt a még illend&#337;nek semmiképp nem nevezhet&#337;&lt;br&gt;Pihén-pihés kart, mi vélt bogár haló szárnya érintését elzavarja,&lt;br&gt;S elzavarja a tekintetet, mert észrevette csodálóját.&lt;br&gt;A Faun megszégyenülten védi életét&lt;br&gt;Megissza keserű poharát, de megrészegült.&lt;br&gt;Ezen állapotát uralkodni kevés e helyt,&lt;br&gt;Míg a leány a kiskert úrn&#337;je.&lt;br&gt;Bevehetetlen árkok védik, mint Mora Lisa,&lt;br&gt;És Er Kölcs, az &#337;s Edda, mint tudjuk: északi monda.&lt;br&gt;Így hát csiklik-csuklik, ki nem mondom, mi a másik.&lt;br&gt;Mi fejébe szállt: a látvány, a bús, a tengerparti.&lt;br&gt;Lappangott a kór eddig... s ne tovább!&lt;br&gt;Anya majd tisztába tesz téged is, meg &#337;t is: kicsi lány!&lt;br&gt;Így esett, hogy nem hűlt meg szegény a fövenyen,&lt;br&gt;Csak egyszerűen odaköszönt: Helló, idegen!</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114869</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 20:00:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Pintér Andrea: Vágy</title>
<description>Mikor csak kimondom ezt a szót, már kiráz a hideg&lt;br&gt;Egymás után ugranak be a h&#337;n áhított képek&lt;br&gt;Minden olyan élmény, ami után valaha is vágytam&lt;br&gt;És minden olyan dolog, amit valaha megcsodáltam&lt;br&gt;&lt;br&gt;A vágy az az érzés, aminek nehéz ellenállni&lt;br&gt;De bármi is legyen, ha kell, rá lehet találni&lt;br&gt;Legyen az egy érzés, egy tárgy, vagy egy személy&lt;br&gt;Ha igazán fűt a vágy, akkor mindig van remény&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mikor becsukod a szemed, és az egész lényeddel érzed&lt;br&gt;Hogy sikeres akarsz lenni, és megtennél érte mindent&lt;br&gt;Olyan forró a vágy, hogy már szétéget a lángja,&lt;br&gt;Lehoznád a csillagokat, hogy e sikert mindenki lássa&lt;br&gt;&lt;br&gt;Továbbmész, mert hajt belülr&#337;l egy hihetetlen érzés,&lt;br&gt;Hogy sokkal több van benned, mint azt bárki hinné&lt;br&gt;És akkor rád tör a következ&#337; fékezhetetlen vágy,&lt;br&gt;Hogy szerethess valakit, akár egy életen át&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szeretni annyit jelent, amit már a szavak nem értenek&lt;br&gt;Hogy azt érzed, egy életen át tartozol valakihez&lt;br&gt;És nem csak Te látod úgy, hogy vele lett szép az élet&lt;br&gt;Mert a tekintete sugallja, Ő megtenne mindent érted&lt;br&gt;&lt;br&gt;S amikor megvan már a szerelem, és mellette a siker&lt;br&gt;Jön egy újabb érzés, hogy valamit tenni kell,&lt;br&gt;És akkor hatalmába kerít egy jókora nagy vágy&lt;br&gt;Hogy Te is ott légy azok között, kikre nagy feladat vár&lt;br&gt;&lt;br&gt;Bármit szerettem volna, ha igazán akartam, az enyém lett&lt;br&gt;Mindegy mekkora az álmod, ha fűt a vágy akkor eléred&lt;br&gt;Csukd be a szemed, és gondolj valami igazán szépre&lt;br&gt;S ha ez vágyat kelt benned, akkor ne félj lépni érte!</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114868</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:50:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Nyiraty Gábor: A tiltott gyümölcs</title>
<description>A tiltott gyümölcs mindig édesebb,&lt;br&gt;a kísértés kísér minden léptedben,&lt;br&gt;százszor tépnéd le, de nem teszed,&lt;br&gt;mert ott lapul benned a félelem,&lt;br&gt;a tudat er&#337;sebb, mint az érzelem.&lt;br&gt;De a kísértés gyümölcse nem fonnyad,&lt;br&gt;s mikor már felejtenéd, szíved újra dobban,&lt;br&gt;s az Élet szirénhangján kacagva füledbe súgja:&lt;br&gt;A tudat csatákat nyerhet, de ez az érzelmek háborúja.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114867</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:40:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tolnai Pál: K&#337;falak</title>
<description>Bennem vérz&#337; szív lakozik,&lt;br&gt;Mi soha ki nem apad.&lt;br&gt;K&#337;falak veszik körül,&lt;br&gt;Amin semmi át nem halad.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha egyszer majd a sziklák&lt;br&gt;Már nem bírják a vért,&lt;br&gt;Széttörnek, s elveszik&lt;br&gt;Az alvatlan folyadék.&lt;br&gt;&lt;br&gt;S mid&#337;n a védfalak&lt;br&gt;Vissza gyorsan nem épülnek,&lt;br&gt;A magára hagyott gyenge szívet,&lt;br&gt;Semmi sem védi meg.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Így a világ összes mocska majd&lt;br&gt;Egyszerre zúdul reá,&lt;br&gt;S a férgek kegyetlenül felfalják,&lt;br&gt;Mit testemb&#337;l Isten lelkemnek ád.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Eztán mikor a romok újra eggyé lesznek,&lt;br&gt;S nem nyomja már semmi sem a falat,&lt;br&gt;A szívnek, mi a boldogságot adta,&lt;br&gt;Csak alvadt emléke marad.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114866</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:30:02 +0200</pubDate></item><item>
<title>Ficza Kristóf: Hidegség</title>
<description>Más programok íródnak,&lt;br&gt;A tapasztalat, a végs&#337;&lt;br&gt;Teljesség igazol.&lt;br&gt;Megszűnhet, ami egyetlen.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha sokat talál az ember,&lt;br&gt;Teljes, több lábán,&lt;br&gt;S ha elveszik, többfelé ugrál,&lt;br&gt;Nem fog padlót...&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ezer egyetlen,&lt;br&gt;Szétszakadó figyelem&lt;br&gt;Felfelé bukdácsolva&lt;br&gt;Keresi a bábmestert.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Egyességet kötök&lt;br&gt;A Jóistennel,&lt;br&gt;Hogy a N&#337; számomra&lt;br&gt;Arc marad.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Igazol a figyelmem,&lt;br&gt;Mi csak egyre pontosul.&lt;br&gt;Több, s egyre jobb&lt;br&gt;Fegyelem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Talán így normális,&lt;br&gt;Élni társtalan csendben,&lt;br&gt;étlen, szomjan,&lt;br&gt;N&#337;tlen...</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114865</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:20:01 +0200</pubDate></item><item>
<title>Galambos István: A kéz lázadása</title>
<description>Hajba kapott a kéz a lábbal,&lt;br&gt;Elég volt! Nem bírom cérnával!&lt;br&gt;- Ordított &#337;kelme - magából kikelve...&lt;br&gt;A láb meg csak álldogált tétován...&lt;br&gt;&lt;br&gt;Reggelt&#337;l estig robotolok,&lt;br&gt;f&#337;zök, vasalok, mosogatok,&lt;br&gt;zoknidat kimosom, gatyádat rád húzom -&lt;br&gt;Te meg csak ácsorogsz tétován!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Arra is rest vagy, hogy felöltözz,&lt;br&gt;hogy a talpad ragadna földhöz!&lt;br&gt;- kívánta &#337;kelme - felettébb hevülve...&lt;br&gt;s a láb meg csak álldogált tétován...&lt;br&gt;&lt;br&gt;Utállak, itt hagylak, elmegyek,&lt;br&gt;nélküled könnyebben élhetek...&lt;br&gt;Eredj, ha akarod - szólt a láb -&lt;br&gt;én maradok - mormogta tétován.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Indult a kéz, ment volna el&#337;re,&lt;br&gt;maradt a láb, nem mozdult semerre,&lt;br&gt;Kinyúlt a kéz, a hát meghajolt,&lt;br&gt;derék megfeszült - ám messze volt&lt;br&gt;az ajtó - messze... kéz nem érte,&lt;br&gt;hiába nyomult a nyak is el&#337;re.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szándéka lett a kéz veszte,&lt;br&gt;mert a test egyensúlyát vesztve&lt;br&gt;földre huppant.&lt;br&gt;Nagyot koppant&lt;br&gt;a láb - maga alá temetve&lt;br&gt;feldühödött haragosát.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Csend honolt sokáig, s bénaság,&lt;br&gt;elöntött mindent a némaság...&lt;br&gt;Lassanként elszállt az indulat,&lt;br&gt;s elindult csendben a mozdulat...&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hogy is volt akkor - már nem tudom,&lt;br&gt;megoldást szült itt az alkalom: &lt;br&gt;láb a kézben, vagy kéz a lábon?&lt;br&gt;Nyugodtan pihentek egymáson.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Rég volt... arra sem emlékszem,&lt;br&gt;melyikük szólalt meg imigyen: : &lt;br&gt;&quot;Egymás nélkül semmire sem megyünk,&lt;br&gt;míg ketten együtt egy egészek leszünk.&quot;</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114864</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:10:02 +0200</pubDate></item><item>
<title>Tamál Aranka: tűn&#337;dés</title>
<description>levélen fonák -&lt;br&gt;életem minden perce&lt;br&gt;kicsavarodott</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114863</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:04:29 +0200</pubDate></item><item>
<title>Vutkáné Szitás Anikó: Eltemetlek</title>
<description>A szívemben eltemetlek,&lt;br&gt;Többé már nem szeretlek.&lt;br&gt;A kép rólad bennem összetört,&lt;br&gt;S a fájdalom mindent megölt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Már hinni nem tudok benned,&lt;br&gt;Nem értem a lelked.&lt;br&gt;Becsaptál, hazudtál nekem,&lt;br&gt;Elárultad a szerelmem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Valami meghalt bennem,&lt;br&gt;S már nem a régi a lelkem.&lt;br&gt;Bánat mardossa szét,&lt;br&gt;Most már semmi sem szép.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Eltemetlek hát téged,&lt;br&gt;Bezárlak a szívem mélyében.&lt;br&gt;Mint a halottat, gyászolni foglak,&lt;br&gt;S a mélyb&#337;l el&#337; soha nem hozlak.</description>
<link>http://www.poet.hu/vers/114862</link><pubDate>Sun, 19 May 2013 19:00:01 +0200</pubDate></item></channel>
</rss>
