Átyim Lászlóné
Anyák napján
Könnyes a két szemem,
Anyák napján
Nem lehetel velem.
Szent György napjára
Már nem vagy velem,
Szent György napjára
Már lecsuktad a szemed.
Ülök a sötétben
Egyedül, némán,
Nem szól hozzám senki,
Csak a ketyegő órám.
Lassan, csendben lépek,
Vissza-visszanézek.
Valaki követ,
Egy árnyékot vélek.
Gyertyaláng fényénél
Írom e versemet,
Gyertyaláng fényénél
Törlöm könnyeimet.
Ó Istenem, segíts,
Legyen már munkám,
Ne keseregjek én már
Minden nap némán.
Eldönteni nem tudom,
Milyen ünnep jön most.
Húsvét vagy karácsony,
Télapó húzza a nyuszit a szánon.
Itt van már az ősz,
Járkál már a csősz.
Hullanak a levelek,
A sárgult falevelek.
Tűző nap fényét
Őrzi az ablak,
Ott állok egyedül
Szembe a napnak.
Nyugovóra tér a nap,
Látom az est csillagokat.
Imitt-amott lefut egy pár,
A halál a kapuban már.
Tündöklő napsugár
Leszáll a Földre,
Megvilágít mindent
Az emberek szemében.
Megbénultam, mint egy galamb,
A hír hallatára,
Mint egy galamb,
Mikor a szárnyát egy lövés találja.
Lehetőséget kaptam az élettől,
Hogy újra dolgozhassak,
Csak még egy lépés van hátra,
Egy elbeszélgetés időpontja.
Írom ezt a verset
Az utókor számára,
Mikor már én rég
Nem leszek az élők sorában.