|  | |
|
Ének a hegyen Hagyom, hatalmasodjon
bennem
s benned
hegyre másszon
onnan nézzen szét
ott tárja kezét
nyíljon
dalra fakadjon...
|
| |
|
| |
|
|
|
Vándorbotra dőlnek Egyenesen állok, belül meggörnyedek
lehúz a mocsokba a nagy-nagy semmi
felhasított emlékek vándorbotra dőlnek
melléjük guggolok, félek elengedni.
|
| |
|
| |
|
Szél zihál Rám furakszik egy mélabús nóta
üteme szívemben kalapál
visszhangot dörömböl a magányos óra
vágy sistereg, jössz-e már?
|
| |
|
| |
|
Hiábaság Még ha lennél is szépreményű kovácsmester
ütnéd a vasat duzzadó erekkel
míg a forróság tőre testedbe vájna
húsodba karmolna a szikrák csatája
te gyötörnéd a fém izzó halmazát
sújtásokkal egyengetnél elcsúszott hibát...
|
| |
|
| |
|
Tüzek és Napok Csak ez az összebújt éj menti meg a Napot.
Sóvárgott lángok égetik fel
a közénk gyűlt belőlünk fagyott
szilánkos jegű decembert.
|
| |
|
| |
|
Fenyvesekbe vágyom Fenyvesekbe vágyom...
hol tűlevelek bolyhozzák az eget,
csöndes tisztáson
hópokróc takarja a nyári szőnyeget
|
| |
|
| |
|
Múlhatatlan Kőszikla
mit nem moshat el víz
sem ár-apály
sem tenger
sem folyó
s kell, hogy ebben bízz
-mert állandó a folytonos változás -
a tömbbe zárt erő nem múlandó...
|
| |
|
| |
|
Az éjhez bújom magam Szeretek az estéhez bújni,
mikor a zöldben sétál a lélek
és az a nyughatatlan szív
nyugalmas tengerpartra téved
|
| |
|
| |
|
Glória Egy emlékkép úszik bennem azóta,
gyermekin ültünk a dunai hajón
szívemet ölelve repülsz lelkemben,
ahogy sirályok szálltak fenn a lég-folyón.
|
| |
|
| |
|
Vágy-lilák Szívemben élsz.
Mióta... minden percére emlékszem
először albérlőnek gondoltalak
majd belaktad magad egészen.
|
| |
|
| |
|
Elvesztett vers Zsongtak a szavak Szerelem, tehozzád
felhőkarcolókról karcoltam álomittas imát,
minden elhullajtott gyöngyöt felszedtem érted,
suttogón tereltem, mint szilaj paripát.
|
| |
|
| |
|
Üzenet mert az idő szórja felénk porát
ráncokat ránk csepegtet kanyargó útja,
de ne halld gondtalan csikorgató fogát
ne lásd, mint csattog ostora;
inkább érezd a kincsek mámorát
a kőben, s amit neked súg a fa...
|
| |
|
| |
|
Már nem kérdezünk Nem kérdezel - miért is tennéd -
sornyi felkiáltójellel a vallomás vagyok
lehunyt vagy kitárt pillák erdején
zöld tisztásba futó csermely kanyarog.
|
| |
|
| |
|
Baráti csevej Hízelgő Barátom, mily régóta hallgatsz
már nem vagyok oly szép neked?
mesélted egykor szemem ragyogását,
most dacos némán állsz, nem fecsegsz.
|
| |
|
| |
|
Csin-csin száncsengő Csin-csin száncsengő
csilingel, eljő
bim-bam szép harang
télapó kacag
fúj-fúj tél szele
puttonya tele
tam-tam dobbal...
|
| |
|
| |
Kedvenc
Boldogság
