|  | |
|
Földhöz ragadt vizek Kicsiny tó vagyok,
medremben a zöldes víz szendereg.
Nimfák vigyázzák álmom a parton,
ágakban fonódnak össze a kezek.
|
| |
|
| |
|
|
|
Elmék és világok Szellem mögé bújsz lélektelenséggel,
nem ismersz Istent, sem emberben hitet,
szemeddel nézed a szoborszerűt szépnek,
a kőfaragó kézre becsukod szíved.
|
| |
|
| |
|
Rúzstalan Ösztövér érzések lomhán járnak,
fiatalos lendületük alábbhagyott,
szobákat zárnak, bevetik az ágyat,
cammogva hintenek unalom-magot.
|
| |
|
| |
|
Esteli szivárvány Kezeden festékcsík maradt.
Néztem a száradt foltokat,
ujjaid arcomhoz értek
s engem mázoltak szépnek;
piktori ügyességgel kentek rám
először kéket,
azt a zsongító, elernyedő részeg
érzést...
|
| |
|
| |
|
Védelmi vonal Korlátaim rugalmas acélkarok
meghajolnak
a törvényekkel szemben,
forráspontjuk magas hőfokán...
|
| |
|
| |
|
Tévedések Megragadunk a semminél
váltakozhat harmat, dér
a mindenért kardozunk
csak az tévedhet, aki él!
|
| |
|
| |
|
Légbuborék Oly távoli a hangod.
A magasban előttem jársz
engem hátra hagyva
csak foszlányokban hallom
ahogy felém kiált
ajkad
de megütközve a szavak...
|
| |
|
| |
|
Kivetülés Arcomra lebeg a kísértet-gondolat
lepléből homlokomra ráncokat hasít
átsuhan rajtam, csupasz kitakartan
szememre vetve magából valamit.
|
| |
|
| |
|
Mindenek felett Gyolcsruhád tiszta, szikrázó fehér,
általad lettem, ki egekig felér,
mennyekbe jutott.
|
| |
|
| |
|
Feloldozás Kereszted vagyok.
Hordozz, cipelj engem,
könnyű a testem, lebeg.
Kitárt karjaim fölötted
szárnyakat utánzó suhogással
lebbentik el a terhet.
Virágkoszorú kezem.
|
| |
|
| |
|
Játékosan
Gyermeki éned csak én ismerem
velem játszol
milyen jó is az,
mikor várat építünk
igazi légvár
én vagyok benne a királylány.
|
| |
|
| |
|
Bombatölcsérbe zuhanva Roncsolt életek sorát
látom
az arcokba vésett nyomát
ahogy szabdal szívrepesztőn
a lelket romboló gránát
|
| |
|
| |
|
Vízválasztó Emlékezem.
Csöndes öblök a tengeren
tárt karral vártak az úton,
hogy a vadvizek után kikössek,
és én is mennyire vártam, végre lássam,
a parthoz érve biztos talajra lépjek...
|
| |
|
| |
|
Mézízű bordal Ajkamra úgy csepegsz, hogy élni kezdek
árbocuk bontják bennem a dalok
tengerre visz a vígság veled
oly jó az ízed, nélküled meghalok.
|
| |
|
| |
|
Kávészünet Kavargatod a kávét.
Egy szem cukor épp elég.
Belekortyolsz,
fintorogsz
- nyelved ég -
kellene még egy indurka méz.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Élet
Kövess minket
