|  | |
|
Adria Súlytalan szavak alá
lugasba húzódott délután,
kint képeslap képek villannak
hunyorgó keretben
ellenfényben a tenger...
|
| |
|
| |
|
|
|
Folyosó Az omló partot
életükért ölelik
az ártéri fák
|
| |
|
| |
|
Hegyek magánya Az est szépségbe temetni
mindent
hol befogad még a csend...
|
| |
|
| |
|
Közhelyekből... ...és a folyó szerinted,
foltos hátán kis darab éggel?
- ez nyilvánvaló... maga az idő
halad előre lassan medrében
kanyaron túl
az ismeretlen jövő...
|
| |
|
| |
|
Yorick Valami véletlen,
ezer helyre rejtett
régi hangulat
hozhatta fel
mélyből a fényre
csontszínű képem.
|
| |
|
| |
|
Zivatar Villámlik, egészen közel
az eső is eleredt
nem zárok be semmit
távolban eltűnnek a hegyek.
|
| |
|
| |
|
Hold Szobánkban sétált
éjjel a Hold
lassan, csendben
dérszín takarón...
|
| |
|
| |
|
A dallam íve Tar ágak alatt
a szántás néma rendje,
üres kottalap
|
| |
|
| |
|
Csak egy név Megjátszott közönnyel
ki tudnám-e mondani
magamban
annyira halkan...
|
| |
|
| |
|
Santiago reggele A párna csücskén túl
élesedik lassan
a dolgok rendje,
padlón a sorban levetett ruhák
cipő, zokni, ing, nadrág
elvesztett fonalvég...
|
| |
|
| |
|
Magány Tudod,
jól elrontottad
a magányt...
a nyugodt csendjét.
|
| |
|
| |
|
Közelítő tavasz Talán múlik a tél
kinn az erősödő fények
bent árnyakat nevelnek
a tavasz túlélőt keres
lelkem elfehérülten
szorít magához
néhány dolgot...
|
| |
|
| |
|
Tél Épp csak átgördül
a déli dombokon
a téli nap
elszáradt fűszálak
a szélben
rétet játszanak
Szép ez.
|
| |
|
| |
|
Sokadik ősz Halkuló napok
hagynak még időt
holnapot felejtő
ábrándozásra,
ahogy finoman simul
újra az ősz a nyárba.
|
| |
|
| |
|
Utam... Kézfejre kiülő
hozzád simuló lélek
most gyengéden
forró bőrödhöz érek,
finoman húzva,
elfogyón a nyomon
magam arcodra írom.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Hiány
Kövess minket
