|  | |
|
Közelítő tavasz Talán múlik a tél
kinn az erősödő fények
bent árnyakat nevelnek
a tavasz túlélőt keres
lelkem elfehérülten
szorít magához
néhány dolgot...
|
| |
|
| |
|
|
|
Tél Épp csak átgördül
a déli dombokon
a téli nap
elszáradt fűszálak
a szélben
rétet játszanak
Szép ez.
|
| |
|
| |
|
Sokadik ősz Halkuló napok
hagynak még időt
holnapot felejtő
ábrándozásra,
ahogy finoman simul
újra az ősz a nyárba.
|
| |
|
| |
|
Utam... Kézfejre kiülő
hozzád simuló lélek
most gyengéden
forró bőrödhöz érek,
finoman húzva,
elfogyón a nyomon
magam arcodra írom.
|
| |
|
| |
|
Mint ahogy tegnap... Mint ahogy tegnap,
hegyekre gyűrődik ma is az alkony
az ülepedő zajban
alig hallhatóan
hadarnak még valamit
a kialvó színek...
|
| |
|
| |
|
Ha majd átölelsz... Ha majd átölelsz
És én átölellek...
|
| |
|
| |
|
Még annyi sem... Arcomba forduló
Kósza déli szél
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem...
|
| |
|
| |
|
Csak miattad... Csak miattad fáj,
Hogy az idő múlik...
|
| |
|
| |
|
Idegenül Kint a hideg ellen
Majd levetett szavaid
Viselem,
Alattuk mosolyodat.
|
| |
|
| |
|
Őszi fények Mintha bűn lenne
Az elmúlt ragyogás,
Megbánón merül őszbe
A szürke idő...
|
| |
|
| |
|
Ősz Megvártad, míg Rólad álmodom
Finoman csúsztattad le válladon
Karomból font hálóruhád.
S hogy nyugodtan aludjak tovább...
|
| |
|
| |
|
Temess el... Temess el
Jó mélyre
Csillagtalan
Fekete éjbe...
|
| |
|
| |
|
Alkony Végül megértettem
Vágyni voltam kicsit
És sokat pusztítani.
Ugyanazt. S csak a véletlen...
|
| |
|
| |
|
Ártér Idevetődtem...
Az út vége
Puha föveny.
|
| |
|
| |
|
Hogy vége legyen... Hogy vége legyen
Hogy legyen vége...
|
| |
|
| |
Kedvenc
Hiány
