Berta Alex
Hadd legyek én, ki szeret.
Ki boldogságban veled nevet,
ki bánatodban törli könnyed,
Ki dalol, csakis neked.
Süvít a szél. Nem értem.
Nem volt perc, hogy nem féltem.
Csak süvít, majd arcomba vág.
Megérintett a holtág.
Tudom, nem vagyok maga a tökély,
el sem hiszem, hogy kaptam egy esélyt.
Esélyt a boldogságra, esélyt az élettől,
Tudom, hogy szeretsz, látom a szemedből.
Ott leszek
(Az igaz barát ajándék... Becsüld meg)
Nincs a Földön nagyobb, kincs
Még akkor is, ha semmi más nincs.
Hazudtál
(Berta Alex tollából barátja elmondása szerint)
Elejétől fogva hittem szavadnak,
Hittem a hamis csóknak,
A csalfa szíved tüzének,
Gyönyörű hazug szemednek.
Mintha nem is én lennék,
Hiába is írnék,
Hiába is próbálnám, nem megy,
Ez nem egyszerű ez nem egyszeregy.
Repülnék feléd, de hiába,
Hogy eshettem e hibába.
Minden könnyem téged akart,
De csak a homály takart.
Szomorú minden ébredés,
Megfakult már a napsugár,
Fáj bennem minden érzés,
Ne fütyülj, drága kismadár!
Mit érek én? Ha mást szeret szívem,
csak az ő nevét súgja hangja,
Mit érek melletted? Ha hiába fogod kezem,
nem érzek semmit ez azt sugallja.
Nem múlik el nap,
Hogy ne gondoljak rád.
Nem múlik el nap,
Hogy ne pillantsak feléd.
Mikor rád nézek,
Valami mást érzek,
Megnyugvást, mert látlak,
Türelmet mikor várlak.
Nem voltam őszinte az első perctől,
Ez az a pillanat mikor minden eldől...
Azt mondod, menjek el,
De a kezeid nem engednek,
Az ajkaid azt mondják, gyűlölsz,
De szemeid még szeretnek.