|  | |
|
Tövismadár Csöndben párolog
rólam a tegnap
s a botcsinálta látnok
(ki nem ígért tépett jövőt)
most nagyon mélyen hallgat...
|
| |
|
| |
|
|
|
Szabadság Mikor többet izzadsz,
mint iszol
S a büdös sötétség feszíti
vénád, s tüdőd
Mert nem bízhatsz már magadban sem -
Akkor ér el a megvilágosodás!
|
| |
|
| |
|
Félhomály Nincs az a félhomály
Mi testet nem ölt bennem;
Elég, ha gondolom
Mi mindent tettem én ellened
|
| |
|
| |
|
Kincskereső Mire megmutatja neked magát
a csillag-eszmélet
s hullámokban terít le az élet,
tanulj meg hinni magadban
abban a megfeszült alakban
mit találomra szórtak rád...
|
| |
|
| |
|
Mindenhol Szeress, ha lelkedben lakok
S rezdülnek éjjel a csillagok
Ha fáznak az újabb hajnalok;
Úgyis, ha magányod én vagyok...
|
| |
|
| |
|
Kemo-líra Énekeld el szíved bánatát
Izzó izotóp hamuja fölött,
Sirasd boldogult nagyanyád
Emelkedő tengerszint mögött,
Dicsérd kedvesed bőrét
Lyukas ózonpajzs alatt,
Mámorodj lucskos hormonoktól
Mikor új vírusok hada arat.
|
| |
|
| |
|
Mibe lépének vala az verslábak?
Rekettye néma rejtekén
Legelget egy vidám tehén
Akárhová ma lépek én
Alattam egy tehénlepény!
|
| |
|
| |
|
Mint a fák Ha úgy nőnék, mint a fák,
toronymagas lennék
Ha úgy tűrnék, mint a fák,
melletted hevernék
Ha úgy élnék, mint a fák,
semerre sem mennék...
|
| |
|
| |
|
Verset én akkor írok mikor viselős a lelkem
mert erőszakot vett rajta a magány
bosszúból hogy lopva talán
néhány örömteli percre leltem
|
| |
|
| |
|
Csendlélek Zöld csend perget lágy sejtelmet
Álommal telt hűvös selymet
Lopva bús magányban
Tavaszi éjszakában
|
| |
|
| |
|
Anyámnak Köszönöm, hogy én voltam, kit vártál
Sok millió jó lélek közül,
Sosem mondtad, mekkorát hibáztál,
S fájdalom a nőnek, hogyha szül.
|
| |
|
| |
|
Gyöngyök Hűvös csendben, illő bájjal
játszó fényben lengedező
gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.
|
| |
|
| |
|
Ab ovo Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -...
|
| |
|
| |
|
Cigiszünet nem akarom mázsás pillák
giccses kifordult álmait
felrúgom mint bolondgombát
a nyugalom kárhozott árnyait
akár simogató kézbe harapva is
válaszokat keresek
kiköpöm a langymeleget
kutatom azt a keveset...
|
| |
|
| |
|
Melankólia Éjleplet terít a holt nap árnya
ólmos fáradtság magába zár
Csendben meglegyint a semmi szárnya
Lassacskán aludni kéne már...
|
| |
|
| |
Kedvenc
Félelem
Kövess minket
