|
Kategóriák
|
Hőgyes Károly versei(Adatlap)
|  | | |
Tekintetes Urakhoz… Tekintetes Urak, az "magyari" nagyok,
Tudják-é biza hát, hogy én ki is vagyok?
| | |
| | | |
| | Változó korok reménye... Huszárdolmány, vitéz mente,
Igaz, magyar, hős levente.
Vad paripa, dicső roham,
Csillog kardom, vágtat lovam!
| | |
| | | |
Bakonyi rege Napanyácska felkél, pirkad,
A lyegény új napra virrad,
Rohan édes babájához,
Sorsának életfájához.
| | |
| | | |
A magyar magyarokhoz... Kicsi világ, kerek erdő,
Eltékozolt szép jövendő.
Éhes juhász tűznél morog,
Istenadta, gyomra korog...
| | |
| | | |
Leányomhoz! Lányom jövék, Hajna Kincső,
Rég várt csoda, nemes kincs ő,
Új remény édesapjának,
Örvendek áldásnapjának.
| | |
| | | |
Ne féljetek... Ne féljetek, hogy nem lesz nektek e haza,
Eleink öröksége, lelkünk vigasza.
És bár százfelé szel az idegen határ,
Égi kapunk közös, mit Isten elénk tár.
| | |
| | | |
Önként rabság... Elfáradott, bús rónákon, és hegyeken,
Nyomortól megfagyott a remény,
Hol ritka vendég a kegyelem,
És élni maga is nyeremény.
| | |
| | | |
Egyszerű ima Imádkozom, áldást kérek,
Két kezemmel égig érek,
Megrázok csillagos eget,
Feltámasztván vihart s szelet.
| | |
| | | |
Komor jelen... Szívek mélye rémületben,
Oly sok lélek lett most árva,
Sokkban vacog révületben,
Ijesztő vaksötétben járva.
| | |
| | | |
Magyar jelen Volt szívem, és volt lelkem,
Hol édes hazámat megleltem,
Volt szavam és volt dalom,
De most elnémít a fájdalom.
| | |
| | | |
Haza csak ott van...! Haza csak ott van, hol magyarok élnek,
Istenünktől, szabadságot remélnek,
Vállalják múltunk, és szabad nemzetem,
Csak az ilyen haza kell nekem!
| | |
| | | |
Újkerecsen! Szól a duda, s az ősi vér
pezsgése a garancia, mennyit ér,
ha ver a szív és lüktet az ér.
| | |
| | | |
MAGYAR LÉLEK! Szelíd folyó édesanyám,
Lágy mező a béketanyám.
Az ég kékjét megcsodálom,
Megkörnyékez már az álom.
| | |
| | | |
Ez vagyok én! Vagyok, aki vagyok,
Mert a sorsra ráhagyok
Időt, fájdalmat és a teret,
Úgyis reám talál, aki szeret.
| | |
| | | |
Szerelmes látomás feleségemhez Fák üde lombjából
Serényen hajtó türelem,
Kabátodnak lepattanó gombjából
Visszakacsintó lélek-szerelem.
| | |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Csalódás
