|  | |
|
A Nap, a nyár, a tél s a fagy Amikor utoljára láttalak,
Arcodon az elmúlás pihegett.
Még jó pár napig vártalak,
Majd kopogás – Ki lehet?
|
| |
|
| |
|
|
|
Elringatott Magányom temeti az őszt.
Rám terül egy ócska nagykabát.
Barátnak fogadtam egykor -
Ő az egyetlen lelki társ.
|
| |
|
| |
|
Nagy fehéren esik… Pilláimra rákucorgott:
Mint jelen, széles vállamra.
|
| |
|
| |
|
Nem találunk a romok között… Felépült életek dőlnek össze,
Mint kártyavár a konyhaasztalon,
Amikor a gyermek, egy ujjal
Bök bele halált, így vacsora előtt.
|
| |
|
| |
|
Egyszer, ha meghalok... Egyszer, ha meghalok,
vers leszek.
Szavak, szótagok,
rendszerben
megszerkesztett
érzéki mondatok.
|
| |
|
| |
|
Isten oldalán Néztél már mélyre?
Karmoktól hemzsegő
zegzugokba, ahol nap mint nap
lelkek haldoklanak?
|
| |
|
| |
|
Lehunyt szemmel Légy boldog bárkivel...
Belőlem csak képek maradnak tán.
|
| |
|
| |
|
Álmodás Álomra hajtom fejem
rejtett zegzugodban.
- elhúzott függöny a lét...
|
| |
|
| |
|
Gombolkodó Jobbnál jobb gondolatok
Gondolják át helyettem
A gondtalan élet gondjait.
|
| |
|
| |
|
A gyermek hazatalált Vad szelek dúlják a rét virágait.
Törnek szárak, szirmok szakadnak.
Feketén dörgő égben
Nincs helye nyárnak,
Nincs helye tavasznak.
Jég veri a pillanat csendjét.
Hajlik alá megannyi büszkeség.
Térdre rogyott maroknyi tündér
Suttog fülembe gyászmesét.
|
| |
|
| |
|
Óvatosan Altass el, kérlek.
Vigyél távoli álmokba.
Ne lássam a mára sütött nap sugarát.
|
| |
|
| |
|
Kérlek gyújts gyertyát értem... Kérlek gyújts gyertyát értem
Ha árnyékom tűnik
A fáradó napba.
Végezz számadást és gondolkozz el
Miért is hagytam abba.
|
| |
|
| |
|
Halálversek Add vissza arcom!
Szeretnék tündökölni
mint egykor, hajdanán.
|
| |
|
| |
|
Jó lenne megpihenni jó lenne megpihenni
Majd másnap útra kelni...
|
| |
|
| |
|
A vár Alkudj!
Magaddal értem,
Bár nem kértem soha.
Hazudj!
Magadnak miattam.
Könnyeddel másokat itattam.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Gyász
