Jószay Magdolna

Jószay Magdolna

Született: 1956. szeptember 12.

Népszerűség: 94 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lepke-szép

Selyemhernyónak barna bábjából
üde pillangó lesz, s tovaszáll,
kétségtelen, e folyamatnak
legcsodásabb fokán a lepke áll.

Tovább...

Útvesztő

Átutazóként vagyunk jelen,
az itt töltött időnk lélekfaragó.

Tovább...

Csak annyira

Egy letűnt világ aranyszínű álma,
gyermekkori mesék őszinte csodája
volt az egyetlen, gondtalan valóság,
mikor még bármi is teljesedhetett...

Tovább...

Fátyol mögött

Ó, bár visszamehetnék térben és időben,
mit nem adnék még akkor is, ha most
nem létező lehetne e betegségem,
még akkor is, ha nem tudnám,
mi az, amit máshogy kéne tennem?

Tovább...

Sasnak születni kell

Belőlem hiányzik a keménység,
túl lágy vagyok, örökségem...

Tovább...

Árny a víztükrön

Egyszer elmegyek messzire,
s megkeresem a nagy folyót,
mely álmaimban hívogat lelkesen,
hívva engem, mint átutazót.

Tovább...

Hótiszta

Végtelennek tűnik ez a tél.
Selyempapírba csomagoltan
várakoznak a rügyek,
még fél, valahol meglapul
a madárcsicsergés,
de az este - bentről -
hidegen is gyönyörű.

Tovább...

Ha szól majd a "nyitnikék"

Pihekönnyű szárnyakon
libben majd a tavasz,
most még nehéz hinni,
és tudjuk, elég ravasz!

Tovább...

Szivárványkorona

Nyár volt, gyönyörű,
a ligetben sétáltunk,
mikor langyos haraggal,
csápolva-incselkedve
ránk zúdult a zápor.

Tovább...

Vak sóhaj

Olykor félek, mikor
szemem világa becsap,
mert nem a valót látom,
csak szilánkos, vakító pontokat,
melyek olykor még
meg is kettőződnek...

Tovább...

Ahogy ébredni kell...

Hajnal.
Már kifelé mászom az álomvilágból.
Csönd.
Apró zajok már szűrődnek a házból.

Tovább...

1115

Januári varázs

Szemem világát szinte elvesztem,
úgy vakítja a milliárd
sziporkázó kristály,
pár óra alatt alkotott
remekművet a január
ablakomra... így csak
a másik oldalon nyűgözhet le
a békésen szendergő, habfehér táj.

Tovább...

Fagyos álom

Hosszú még a tél,
ritka, mint fehér holló,
ez most valódi...
Rég volt ily metszőn fagyos,
áldott a kandalló most.

Tovább...

Valóm

Nem tudok elvonatkoztatni
attól, mi fizikai lényem,
miből lettünk, mivé válunk,
s közben hányféle sejtelem,
sokféle titok, rejtelem -
mely nem más, mint leküzdendő
elem, vagy talán sorsszerű félelem
él vagy hal-e bennem...

Tovább...

Juthasson jó szó

Amikor csendben roppan a finom hó,
Némán, tisztán, hisz` ural a tél,
Gyönyörű minden, az élet csak porszem,
Az emberi szív szebb létet remél.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ