|  | |
|
Nyugati hat perc a híd
négy az oktogon
és egy villamoson
lyukad a jegyem
hogy el ne vesszen
a folytonosság
ezen a viszonylaton
ahol négyes a hatos...
|
| |
|
| |
|
|
|
metróember - Én a metróember vagyok -
Amíg fent liheg a város
lent az aluljárók
szeles mámoros
zajába merevedve
megállok egy percre
várok
elöl- és aluljárok...
|
| |
|
| |
|
Keddi Jézus Hol út helyett csak a puszta vas van
áll mozdulatlan. Mint fent a Nap -
oly örök. Némasága mennydörög,
míg mögötte dong a forgatag.
|
| |
|
| |
|
akarom mondani ameddig a szem ellát: határ
és ahová már a szem sem
oda lyukat üt a versem
a végtelen pár sorba fojtva
tágul a tér az idő remél
vár még a kósza szóra...
|
| |
|
| |
|
Elbocsátó üzenetem Hát törjön az, aminek törnie kell:
varázs, vagy pálca fejem felett.
Legyen ez az elbocsátás
az utolsó. Ezer elfeledett
harc, szégyen, alázat - vagy
nevezd bárminek - levetett palástja.
|
| |
|
| |
|
Vers, ami másról szól írhatnék verset a hitről - benne a pátosz
nem csak könnyű fűszer lenne - kömény,
bors (nem fehér), ám e költeményt
elvetem máris, mert ezt a katedrálist - Uram!
most nem neked építeném.
|
| |
|
| |
|
Új genezis az első nap nagyot teremtek
a legfontosabbat a vágyat
valahol mélyen bent egy eretnek
gondolatot amelynek
még nincs talaja és tárgya
csak önmagában fájva
vonyít egy képzelt holdra
a hiányt csaholva
árnyakat lesve
vétket követelve...
|
| |
|
| |
|
számokba rejtve
- parafrázis - egész vagyok és te bennem
csak rész - végtelenem
így kiszámítható
- mint minden
vagyok isten:
egy és oszthatatlan
mással csak magával
szorzód lehetek
s mint kört az egyenes
oly érintőtlen hagylak...
|
| |
|
| |
|
Sorokba szedve én gömb vagyok te légy
homorulatom - tintaként
hagyj nyomot a papíron
legyél templom és mise
a gyónás maga: isten
benned ne kelljen hinni se
csak levegőként létezz
élvezd hogy beszívlak
de maradj színtelennek
szagtalannak...
|
| |
|
| |
|
kerestelek nappal és éjszaka
mint kopót a vér szaga
úgy hajtott a vágy
láttam száz halált
de az örökélet
vésett tenyerembe ráncot
s mikor elvesztettem
a lángot a homlokom mögött
már csak az ösztönök
dübörögtek...
|
| |
|
| |
|
Bibliográfia Könyvtárt építek egy szavadra;
majd felhő lesz falán az ornament.
Csend ül ott: sűrű, mély - vagy talán
zeneként az őszi szél szólna bent.
|
| |
|
| |
|
kő, papír, olló az űr dolga maradni üresnek
végtelenül embertelennek lenni
ha leheletnyi anyag lenne benne
jéghideg csillaggá feketedne...
|
| |
|
| |
|
Néhány szó a szerelemről Egyszer megsejthettem az egek kékjét
és hogy a gyöngyvirág csöndje mit jelent.
Utam lett az a néhány kurta fényév,
hogy pár kacat közt lássam a végtelent.
|
| |
|
| |
|
Ahol nem vagy kemény voltam és konok - mint a zár,
ha rozsda ette: oldhatatlan
kopott bilincs, mit nyitni kedve nincs
ki titkokat vár - kinyitottál...
|
| |
|
| |
|
A híd A tó tükör volt: a valóság mása,
És a lomb csak a koronája - fent
A leveleken pihent a nap - fény tört,
Szavam szakadt, mint elkopott szövet.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Filozófia
