|  | |
|
Avar Az álmokat már
úgy hullatja sorsom
mint száraz levelük
a görnyedt őszi fák...
|
| |
|
| |
|
|
|
Újra otthon Lebben az idő köd-ruhája,
már nem szab határt a képzelet,
s a múltba néző gondolat most
szabadon száll a rét felett.
|
| |
|
| |
|
Mind ami volt... Tűnik a vágy, vele lép
mind, ami volt, ami szép.
Illan a régi varázs,
halkul a szívdobogás.
|
| |
|
| |
|
Szavainkat... Szavainkat a csönd akarja,
hogy megfogalmazza önmagát
s a hangok mögül visszahallja
a néma létezés sóhaját.
|
| |
|
| |
|
Áruld el... Itt még most is égig érnek
a fák, és kint a réteken
gyermekkorom tágra nyíló
szemében ring a végtelen.
|
| |
|
| |
|
Hová vezettek? Fáradt magányom léptei
hová vezettek engem?
Elszáradt avar-bánatok
zörögnek újra bennem.
|
| |
|
| |
|
Vers vagy bennem... Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
|
| |
|
| |
|
Vereség Nem harcolunk többé...
Ököllé szorított szerelmünk
emlékét ernyedten ringatja
a fegyvertelen csönd.
|
| |
|
| |
|
Egy őszi levélhez Hallhatod dalba fog
őszt zenél már a szél
messze ringsz ott keringsz
sóhaján kis levél.
|
| |
|
| |
|
Nagyapám a bort szerette.. Nagyapám a bort szerette
s nem volt ritka alkalom,
hogy ebéd közben hasas üveg
díszelgett az asztalon.
|
| |
|
| |
|
Azok a telek... Akkor még voltak nagy telek
s kemence mellé bújt napok
melegségét újra érzem:
Megint kisgyermek vagyok...
|
| |
|
| |
|
Létra Falaidhoz ha létrát támaszt
és átkandikál a képzelet...
|
| |
|
| |
|
Az este... Az este halkan elköszönt
s Te jössz majd, rezzenésnyi csönd
moccan a nyíló éjszakán
a nyújtózkodó vágy után.
|
| |
|
| |
|
Nemvers Nem vers ez
csak néhány
fáradt gondolat
billeg tétován
a merev tekintettel
menetelő éjszaka
sötét szempilláin
nem vers ez...
|
| |
|
| |
|
Mese Nem létezem, csak magányodban
gondoltál ki engem,
egy őszi estén elképzeltél
királyfi szerepben.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Idő
