Marie Marel
De jó, hogy hazaértél, Apu!
Nézd, Anyu sír,
pedig csak apró kavicsok
fütyültek el az orrom előtt,
csapódtak a falba.
kutyám jobban tudná
jó hogy velem lakik
hogy örökké tarthat
nem csak néhány napig...
Csak egyetlen egy pillanat:
mikor a sikoly felszakad
és felsír az új élet.
"Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet,
nem méltó én hozzám"
"Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony?
Nem jött még el az én órám."...
Pilinckéző hóban fürdik a táj
- megtisztult ábrándok ideje -
nyikkan egy cipő tán: valaki jár...
Írd ki a hóra, téli fehérrel, hogy
jusson el ahhoz, kinél ott van a kulcs.
Gyermekkori félelmek oka...
Elképzelem, milyen lenne ez ma:
Megmondalak! - szólna az este,
mert nem gyönyörködöm benne...
Faluszéli házban készül a vacsora:
fürgén perdül-fordul a ház gazdasszonya.
Korholja halkan a pendelyes kis pulyát,
fát vágni zargatja gyorsan hites urát.
Fiatalon, vadul, csikóhevességgel
vágtatott szél úrfi sötét fellegekkel.
Cibálta fűzlányok fésületlen haját,
fütyülve kergette tanyasi út porát.
káposztaszag pelenkabűz
kanyarog a gangon
-a másodikon tegnap
leszakadt a balkon -
omladozó körfolyosó
máladozó vakolat
vaksi öreg asszonyok
vonszolják itt magukat...
Így nem kell tőled félnem.
Mégis
- én konok – arra gondolok:
Látni akarok!
Bűnösök vagyunk mi mind...
Fájdalom, kín ha meglegyint,
hibázunk. Újra, meg újra.
Nem találunk igaz útra.