|  | |
|
A tegnap, meg a holnap Igen: a karma
mintha akarna
még valamit tőlem.
|
| |
|
| |
|
|
|
Tükröm, tükröm Sosem voltam gazdag és szép,
ám fiatal voltam nemrég.
Tükröm akkor hízelkedett:
Te vagy kislány itt a legszebb.
|
| |
|
| |
|
Óda az érett szépséghez Óh, Istenek, mily nagyon szépek!
Előttem ringanak, bármerre lépek.
Gömbjei úgy vonzzák a szemet...
|
| |
|
| |
|
Az én fa-tündérem Ott éltél az égbe nyúló
nyárfa odvában.
Én láttam.
|
| |
|
| |
|
Ünnep van, eljövendő Lehalkítalak magamban,
- ott leszel a mosolyomban -
felveszem ünnepi arcom,
szüneteltetem a harcom.
|
| |
|
| |
|
Pergő szirmok Eskü hangzott, csók is csattant,
ruhádról egy gomb lepattant.
Fények gyúltak szívetekben:
Egyek lettetek ti ketten.
|
| |
|
| |
|
Oldozatlanul Oldozatlan kell már élnem.
Vigaszomat kitől kérjem?
Mitől félek: kinek mondjam,
életemet kivel fonjam?
|
| |
|
| |
|
Az ajtó Ne nyisd ki!
Még te sem.
A bánat lakik odabenn.
Körme csikordul a falakon.
Közeledtét rettegem.
|
| |
|
| |
|
A hópihe násztánca Pörgök, forgok:
boldog vagyok.
Homlokomon
csillag ragyog.
|
| |
|
| |
|
Semmicske mesécske Hol volt, hol nem volt…
Egyszerre csak vége volt.
|
| |
|
| |
|
Pók Peti és a Télapó Pók Peti még pici pók,
nem látta még Télapót.
Peti várja, nagyon várja
mikor jön az Óvodába?
|
| |
|
| |
|
Mi, emberek Százfélék vagyunk, mi emberek.
Van, ki semmilyen szabályt se szeret,
Van, ki verset ír, érzése csepeg.
|
| |
|
| |
|
Holdfény szonáta Messzi hegyek ormán tündérfény látszik.
A Hold a felhőkkel bújócskát játszik.
Felsírnak bennem édes-bús dallamok,
zúgnak és sikongnak: magányos vagyok!
|
| |
|
| |
|
Euridiké éneke Lassan lehajlik fejem,
mint hajnalkáé fülledt esteken,
szemérmem pírját holdfény látja csak,
lángra kap - halk szellő ha éri -
alvó szenvedélyem...
|
| |
|
| |
|
Orfeusz dala Szerelmet lágy szelek, hozzatok.
Óh, kövek, ti: ugrándozzatok,
fák, virágok: hajladozzatok,
helyettem lábához simuljatok.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Idő
Előző oldal
