|  | |
|
Irgalom Kifeszítenek
a keresztre,
félszeimmel
szembe.
Kitárom előttük szívem. Legyen.
|
| |
|
| |
|
|
|
Táncolj, more
(Egy történelem-jegy története) - Na pattanj fiam.
Mi is a neved?
Bár nem is érdekes.
Nevess, no, nevess!!!
|
| |
|
| |
|
A céda Az öröm hamis céda,
ellátogat hozzád néha
és máris odébb áll,
- huss... - más virágra száll.
|
| |
|
| |
|
Ragyog a nap Csendesen teszek-veszek. Teregetek.
Hirtelen fülön csípem a lepedőt
és kötélre csíptetem őt
- tegnapelőtti emléked még rajta leng -
mosolyom feldereng, nem is tudok róla.
|
| |
|
| |
|
Képek a falon
(Kiállítás a Kogart-házban) Itt lógtok, szépen sorban.
Jól van ez így, jól van.
Élők helyett...
szeretlek titeket: holtak.
Fényes egek, borongó erdők,
nő tart fehér napernyőt...
|
| |
|
| |
|
Nyomor-forgató Az iskolában szép az élet,
minden nap kapok ebédet
de otthon szomorúak a napok:
éhes vagyok...
|
| |
|
| |
|
Szuszogó szonett Fejét karjára hajtja, alszik csendesen.
Lehunyt pillái mögött tán álom-film pereg:
kacagva játszik a téren sok-sok kisgyerek.
Őrzöm kicsiny testét, nézem ahogy pihen.
|
| |
|
| |
|
Perfekt koldus Arca gyötört ugyan,
de szeme tiszta.
Az aluljáró kövén issza
- csodák-csodája - tiszta vizét.
Lesek egy ideje titkon felé
- miközben körötte hömpölyög az élet -
csendesen mosolyog maga elé...
|
| |
|
| |
|
Emlékeznek rád... - fotelodban
testsúlyodtól süppedő nyomok
emlékemben
térden ülve tündéred vagyok...
|
| |
|
| |
|
Szerelem Gyengéden öleli át karcsú nyakát,
fölébe hajolva tölt sok éjszakát.
Szemében álmok, vágyak tüzes képe,
fülében zeng most a szférák zenéje,
|
| |
|
| |
|
Idill Ma megint vágyott szívem arra...
Úgy kimennék a Duna-partra...
|
| |
|
| |
|
A válasz egyszerű, avagy vese eladó
(Egy újsághír nyomán...) Ki ezt tette
- mondják - nem úr.
Csak szenvedte éltét:
nyomorultul.
Elmerengek: Hogyan történhetett?
Egy hirdetést az újságba tetetett?
|
| |
|
| |
|
Kata futása Az emberek nevették. Mindig csak futott.
Kata a futással sehová sem jutott...
"Több van egy kerékkel. Kata, hova, hova?"
Gúnyolta, nevette őt a sok ostoba.
|
| |
|
| |
|
Merengő szösszenet ...pillámon könnycsepp feszeng
valami itt benn szorong
valami... mittudomén...
|
| |
|
| |
|
A kert magánya Régen-holt szőke leány emléke
kapaszkodik a tört kerítésbe.
A lécek közt halvány dallam suhan,
mint elhaló, fájó zongora-futam.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Félelem
Előző oldal
Kövess minket
