|  | |
|
A törpe Magyar vagyok.
Magyarnak szült anyám
és nekem adta szép hitét
drága édesapám.
|
| |
|
| |
|
|
|
Én Júdásom, hogy tehetted? Júdásként
árultál el engem...
veled szállt mennybe a lelkem
engemet te megcsókoltál
a magánynak odaadtál
sírnak adtad a testedet
könnyeimet kinevetted...
|
| |
|
| |
|
Egy asszony élete
(Szaggatott monológ) Jól van, kicsim, nincsen semmi baj.
Anyu itt van és csendben betakar.
Már nem is fáj. Mondjak egy mesét?
Nézd, már ez ég is lecsukja szemét.
|
| |
|
| |
|
Érted, édes Hazám Mi nők, neked gyermeket nevelünk.
Apánk s fiunk együtt él bennünk
és mindig feltápászkodunk
édes Hazám!
|
| |
|
| |
|
Olvadó álom Mint bércek ormán a hó,
oly olvadó,
fehér az álmom.
|
| |
|
| |
|
Padon
(2009. március 15.) Vijjogás-szaggatta éjben
verset írtunk éppen
villogó fények között.
|
| |
|
| |
|
Számítógépemhez ...felnő közben a gyermek
észrevétlen,
a stafétát átveszi egészen...
|
| |
|
| |
|
Abszint Lib
benő
lángban
karamellé váló
finom cukor-háló...
|
| |
|
| |
|
Illékony vágyak Mikor
rozsdaszín ég alatt
közelg az alkonyat
lét és nemlét határán
kezedre hajtom arcomat.
|
| |
|
| |
|
Az Édenen kívül Világunk már rég nem Éden,
jónak lenni nem érdem
|
| |
|
| |
|
A tegnap, meg a holnap Igen: a karma
mintha akarna
még valamit tőlem.
|
| |
|
| |
|
Tükröm, tükröm Sosem voltam gazdag és szép,
ám fiatal voltam nemrég.
Tükröm akkor hízelkedett:
Te vagy kislány itt a legszebb.
|
| |
|
| |
|
Óda az érett szépséghez Óh, Istenek, mily nagyon szépek!
Előttem ringanak, bármerre lépek.
Gömbjei úgy vonzzák a szemet...
|
| |
|
| |
|
Az én fa-tündérem Ott éltél az égbe nyúló
nyárfa odvában.
Én láttam.
|
| |
|
| |
|
Ünnep van, eljövendő Lehalkítalak magamban,
- ott leszel a mosolyomban -
felveszem ünnepi arcom,
szüneteltetem a harcom.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Haza
Előző oldal
Kövess minket
