|  | |
|
In Memoriam... A halál köröttünk kering
- lecsapott egyre megint...
|
| |
|
| |
|
|
|
Bolygónyi távol Vak szemed nem látta: szívbéli szeretet,
igaz, tiszta érzés óvták életedet.
Jégszíved nem hitte a fájdalom szavát,
önzésed kőfallal védte tőlem magát.
|
| |
|
| |
|
Nincseim Miért szeretlek? Leírni kevés életem,
minden nap új vonás készülő képeden.
|
| |
|
| |
|
Létidőkön átívelve...
3. Szabályokra kódolnak ...igyekszem tényleg jó kislány lenni
de olyan nehéz és sok a szabály
figyelni csendben igazán semmi
de a gondolkodás csak akadály...
|
| |
|
| |
|
Szerelmed lélegzem Kinyílt szívemben az Élet-virág.
Pompás illata a mát át meg át-
szövi. Apró magvát nem is tudom
hogy őriztem annyi rossz napon.
|
| |
|
| |
|
Létidőkön átívelve...
2. Eszmélés Kavarog a ködös újszülött-tudat,
percenként új csatákat veszít
- agya zugaiban emlék után kutat -
csak a Mama gyengéd hangja segít...
|
| |
|
| |
|
Óh, az a fénykép Beleivódott minden sejtbe
kereket oldott már az elme...
|
| |
|
| |
|
Játékos ősz Kippen
koppan
hullik a vadgesztenye.
Itt van!
|
| |
|
| |
|
Jó utat... Homlokom hűs tenyeredbe`
tudtam ez már a búcsú perce
egy közös áramkörön át
szemem látta mit tiéd lát...
|
| |
|
| |
|
Létidőkön átívelve...
1. Születés Én még emlékszem régi hitemre,
Tudásra, mit útravalóul hoztam...
- békés meleg öl vigyáz életemre -
...valami történik! Piros lobban...
|
| |
|
| |
|
A múlt... Emléked halványul. Nincs már rettenet.
Elmém tükre már nincs tele teveled.
Még fáj a múlt!
|
| |
|
| |
|
Hétköznapi vallomás Tegnap az utcákat jártam
Csendesen néha megálltam...
|
| |
|
| |
|
Extemporáció
(Fakuló fények) Láttam ahogy beköszönt
a kénye kedvét vesztett
zivataros ősz.
S tudtam, hogy a kapualj
hajléktalan testét adja
a nyár
szedelődzködik, pakol.
|
| |
|
| |
|
Út a pokolba Magamba zártam magamat
állítottam rácsokat
elválasztanak
|
| |
|
| |
|
Létidőkön átívelve Van egy csodás készülékem
érzésed ha száll az égen
mind elkapja nékem...
|
| |
|
| |
Kedvenc
Halál
Előző oldal
