|  | |
|
Létidőkön átívelve...
2. Eszmélés Kavarog a ködös újszülött-tudat,
percenként új csatákat veszít
- agya zugaiban emlék után kutat -
csak a Mama gyengéd hangja segít...
|
| |
|
| |
|
|
|
Óh, az a fénykép Beleivódott minden sejtbe
kereket oldott már az elme...
|
| |
|
| |
|
Játékos ősz Kippen
koppan
hullik a vadgesztenye.
Itt van!
|
| |
|
| |
|
Jó utat... Homlokom hűs tenyeredbe`
tudtam ez már a búcsú perce
egy közös áramkörön át
szemem látta mit tiéd lát...
|
| |
|
| |
|
Létidőkön átívelve...
1. Születés Én még emlékszem régi hitemre,
Tudásra, mit útravalóul hoztam...
- békés meleg öl vigyáz életemre -
...valami történik! Piros lobban...
|
| |
|
| |
|
A múlt... Emléked halványul. Nincs már rettenet.
Elmém tükre már nincs tele teveled.
Még fáj a múlt!
|
| |
|
| |
|
Hétköznapi vallomás Tegnap az utcákat jártam
Csendesen néha megálltam...
|
| |
|
| |
|
Extemporáció
(Fakuló fények) Láttam ahogy beköszönt
a kénye kedvét vesztett
zivataros ősz.
S tudtam, hogy a kapualj
hajléktalan testét adja
a nyár
szedelődzködik, pakol.
|
| |
|
| |
|
Út a pokolba Magamba zártam magamat
állítottam rácsokat
elválasztanak
|
| |
|
| |
|
Létidőkön átívelve Van egy csodás készülékem
érzésed ha száll az égen
mind elkapja nékem...
|
| |
|
| |
|
Sosem leszek doboz-ember Sosem fértem dobozukba...
botladozva el-el bukva
menekültem késük elől
közelítnek mindenfelől...
|
| |
|
| |
|
Beszélgetés: Velem Sűrű gomolygó ködök...
önmagamba merülök
beszélgetni most: Velem.
Kérdezem Tőlem...
|
| |
|
| |
|
Láz Ma este megint rosszul vagyok.
Lázam magas, gyomrom kavarog.
Izzadtságtól lucskos az ágyam,
le kell húzni valahogy a lázam.
|
| |
|
| |
|
Engem ne sirasson senki... Ha meghalok, engem ne sirasson senki:
mert jó volt Embernek lenni,
vagy legalább próbálni.
Jöhetett bármi, talpon maradni
s belőlem: neked, adni.
|
| |
|
| |
|
Az Én fél... Néma fájdalom-sikolyok éjjelente
mikor pőre az ember lelke
- testünk most üres héj -
jaj, csak beszél...
|
| |
|
| |
Kedvenc
Filozófia
Előző oldal
Kövess minket
