|  | |
|
A tücsök és a hangyák
(Fletóniai életképek)
Szatírikus verssorozat
3. rész: Esti mese hangyácskáknak Szedte-vette, lári-fári, bújtok be az ágyba?
Máskülönben a tévétek nem mond mesét mára!
Ezt hallva a kis hangyácskák fürgén ágyba bújtak,
élvezni az örömöket, mit a mese nyújthat.
|
| |
|
| |
|
|
|
A tücsök és a hangyák
(Fletóniai életképek)
Szatírikus verssorozat
2. rész: Mindennapjaink Hangyanépek hajnal felé hangya-hajtányba ülnek,
mennek-mennek és hamar hangya-dugóba kerülnek.
Hangya-kátyúk tarkítják a szép hangya-ösvényeket,
kikerülni őket sajnos még furfanggal sem lehet.
|
| |
|
| |
|
A tücsök és a hangyák
(Fletóniai életképek)
Szatírikus verssorozat
1. rész: Fletónia Fletónia a tücskök birodalma,
bár hangyahad is éldegél rajta.
Vöröslik a nap a hegyek ormán,
ezt nem tiltja meg a tücsök-kormány.
|
| |
|
| |
|
A csendesség költészete Néha, csendes téli esten
ültünk a fotelben ketten.
Kedvesem szemén lestem
tetszik e néki a versem.
|
| |
|
| |
|
A tudás gömbje Az ember, kinek piciny a gömbje,
- benne ragad mindörökre -
sosem szerény.
|
| |
|
| |
|
Csendes fohász Nem kell ide magasztos óda,
elég lesz egy csendes fohász,
- ha eljön az esteli óra -
egy halk és félszeg vallomás...
|
| |
|
| |
|
Borzongó hajnalon Falak falak falak.
Összezúzom magamat.
Por-nehéz függönyök,
létem könyörög
leszakítani:
- nem hagyom magam
tanítani.
|
| |
|
| |
|
Kései szerelem Nem tudok én többet tenni teérted,
testemből rakok új tüzeket néked,
hogy melegedhess, hevülhessen véred,
szerelem csúcsait énvelem elérhesd.
|
| |
|
| |
|
Lineáris szerelem Lineáris szerelem,
ez az, mi nem kell nekem.
Ballagunk csak egyenesen,
minden ez, csak nem szerelem...
|
| |
|
| |
|
De kit hívnak itt Évának? Történt egyszer, nyári esten
- vidéken volt és nem Pesten -
buli támadt fergeteges,
(talán nem volt nagyon csendes).
|
| |
|
| |
|
Mea culpa... Uram, ha vagy, mutasd hatalmad!
Erőim elfogytak. Adj nyugalmat.
Mutass utat! Mondd, mit tegyek?
Nem kértem tőled csak békés életet.
|
| |
|
| |
|
A legszebb anya Lángokban áll egy messzi kis falu,
Egy csepp kislányra vetődik gyanú,
Felgyújtotta az otthonát,
A tűz innen terjedt tovább.
|
| |
|
| |
|
Szegedi emlék Csillagmintás ég alatt szendereg a város,
melyről mind tudjuk jól, Tápéval határos.
Azaz, mit is mondok, csak szendergett volna,
Ha arra nem téved pár kóbor poéta.
|
| |
|
| |
|
Üzenet... A bal karom hirtelen elnehezül.
Valami kegyetlenül, mélyen fáj itt belül.
A szívem jeges rémületbe merül.
|
| |
|
| |
|
Mókuskerék... Engedni, hogy erőnk lopják semmiségek,
kis gondok közt leélt unalmas élet.
Rohanással töltött értelmetlen órák,
és nem tudjuk már mi is az a jóság.
Forog a mókuskerék és sohasem elég!
|
| |
|
| |
Kedvenc
Humor
Előző oldal
Kövess minket
