|  | |
|
Félelem 2. Álmomból ébredtem
sírásodra keltem
s hangod után mentem
mi hívott a távolból...
|
| |
|
| |
|
|
|
A hangya Idelenn a földön
búsul egy kis hangya,
és éhezik, szomjazik,
felhallik az égre
élettelen hangja,
s ekképp sóhajtozik:
|
| |
|
| |
|
Reménytelenül Életem peremén lógatom a lábam
és tengelye körül forgatva magam,
elvesztettem hitem, helyem nem találom,
kifosztott álmom a semmibe zuhan.
|
| |
|
| |
|
Kérés Gyere, terítsünk szőnyeget
vigyünk színeket napjainkba,
s csodáljuk együtt a kék eget
tarts, ölelj a karjaidba.
|
| |
|
| |
|
Az utas Megszédült, pedig nem is volt részeg
s ahogy a villamosra kapaszkodott,
fátyolos tekintetével rám nézett,
majd egy üléshez vánszorgott, s lerogyott.
|
| |
|
| |
|
Vagyok Lehetnék gazdag ajándék
gyermekek igaz mosolya,
zsoltár, nyitott könyv szívedben,
oltár, templomi nyoszolya.
|
| |
|
| |
|
Üzenet Bár
érzed fájdalmát
szíve bánatát
és
hallod sóhaját
néma óhaját
semmit sem tehetsz
s boldog nem lehetsz...
|
| |
|
| |
|
Néha-néha Néha-néha megbotlik az ember
és köveket rugdosva maga elé
álmokat épít az úton, min ballag,
mert a szíve húzza vágyai felé.
|
| |
|
| |
|
Boldogság Álmait kergetve
érte az este
s nézett vele szembe
a sápadt telihold,
fázott a teste
remegett egyre
s a széken min ült
összébb kuporodott.
|
| |
|
| |
|
Szomorúság Itt állok a csodára várva
és egész nap azon töröm a fejem,
mit tehetnék, hogy mosolyod lássam,
hogy szebbé tegyem a Karácsonyt neked,
de könnyes lesz szemem,
mert zsebeimet turkálva
hasztalan keresek nem lelek semmit sem...
|
| |
|
| |
|
Vallomás 2. Úgy voltam az élettel, mint te.
Néztem vele szembe
harcoltam ellene,
mert nem tudtam mit akar,
és gondolataim száz sebből vérezve
hulltak a kövekre
a víz felé lesve
öngyilkos szándékkal.
|
| |
|
| |
|
Nagyon fáj 5 - Az anya 2 Nyirkos és hideg volt aznap az este
mikor sírást hallott s az utcára futott,
az eget sűrű ködtakaró fedte
s látszott lehelete ahogy sóhajtozott.
|
| |
|
| |
|
Gyermek voltam... Ma gyermek voltam
és játszottam
várat építettem
magam köré
s a kockákat egyesével
addig rakosgattam
míg nem ért a fejem fölé...
|
| |
|
| |
|
A Csellengő Szétnéztem
és átléptem a rácson,
siettem
ne hallják lépteimet
s futottam
ahogy a lábam bírta,
elszöktem,
mert téged kerestelek.
|
| |
|
| |
|
Nagyon fáj 4. - Az anya Még mindig gyötrődik,
fél elaludni,
mert álmában a gyermek
újra születik
és enni,inni kér
s ő tejével táplálja...
|
| |
|
| |
Kedvenc
Félelem
