|  | |
|
A fénykép Mint öreg körhinta öntengelye körül
fordul az idő mintegy öntudatlan.
|
| |
|
| |
|
|
|
A sóhajok hídján Korgó gyomorral, szomjasan,
mind így születünk erre a földre,
hol vérző menedékhez érkezünk el
köldökzsinór-hágcsón: az anyai ölbe.
|
| |
|
| |
|
Az út Te elvittél magaddal az útra,
s csak néztük egymást álmodó szemekkel,
mint kútba néz, ki mélyre nézni mer és kezével krikszkrakszot rajzolgat a porba.
|
| |
|
| |
|
Dimenziók ...talán a legszebb vers lehetett volna,
mely valaha átcsorgott lelkem ajtaján,
mint ujjaink közt szalad át a víz,
forrás fölött egy forró délután.
|
| |
|
| |
|
A név Úgy lobbanunk el, akár gyufa lángja
évezredek ölén, hol minden didereg.
Rég elszökött már lelkünk tutajáról
az a tágra nyíló szemű, álmos kisgyerek.
|
| |
|
| |
|
Két évtized Lásd, napjaink peregnek egyre,
mint ősi homokóra öblén a homok,
hol egy különös, zárt világ
csiszolt üvege mögül csillan fel
az örökkévalóság utáni vágy.
|
| |
|
| |
|
Kikötő Ma egy kicsit összezörrentünk.
- Egész nap sírtak kint a fák.
Így váltunk el, békületlenül,
s csak morgott rám az ismerős világ.
|
| |
|
| |
|
A világ peremén Mint távoli hegyekről a kéklő áradat,
úgy zúdulnak reám a cizellált szavak,
ha hallgatom: miként dalolnak mások,
tört tükrökön át - a roppant Óriások.
Vallomásuk évezredes visszhanggal rebben
az időkön túlról mind fényesebben.
|
| |
|
| |
|
Hol van már a párductestű nyár? Hol van már a párductestű nyár? Hová költözött?
A szőlővel futtatott lankák ölén
az októberi égről még lezúdul a fény.
De már borízű csendben álmodnak alkonyok...
|
| |
|
| |
|
Caps Lock szerelem - 2009 Ha véget ért egy szerelem
ctr+n?
|
| |
|
| |
|
Földre kuporodott az este
(János 13) Földre kuporodott az este,
s az árnyak a pőre porban poroszkáltak.
A mosdótálat kezedbe vetted és középre tetted.
Mint csata előtti csendben,
ültünk körülötted, mind a tizenketten.
Csak vágyaink szálltak szótalanul.
|
| |
|
| |
|
Nikodémus
(János 3:1-21) Szelet hoz az est, bíborszín ég alatt,
valaki lopódzik a kertek alján,
köpenye ráncából ezer sóhaj arca,
alakja zord erőd önnön magányán.
|
| |
|
| |
|
A vándor imája - 1956 Indulok.
Hófehér gyolcsban.
Lelkem zokog.
Nem nézek vissza.
Így indulok.
Vasveretes hűség.
hozzám nőtt már rég.
Ne sirass Anyám,
sirat majd az Ég.
|
| |
|
| |
|
A gyermek arca Még alusztok hosszan elnézem álmotok
- ó azok az rég volt gyermeki álmok -
most kisimulnak a ráncok szám szögletén,
s fényben úsznak szemem alatt az árkok.
|
| |
|
| |
|
Fohász Magyarországért A pilisi rögök álma mély - mély, mint teremtett világ,
tekints le Urunk szent egedből, és emlékezz mireánk.
Szunnyad már világod - alszik, lásd, az ezeréves bánat,
tekints le Urunk szent egedből, őrizd meg magyar hazánkat.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Idő
