Putterer Magdolna Léna

Putterer Magdolna Léna

Született: 1958. május 5.

Népszerűség: 80 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Holnapután

Mára már megfakult,
Gondolatomban múlt, de ma mégis nekiindult.
Emlékek előttem szállnak zajtalan.
Most magam előtt látom őt, s a lágyan ringó búzamezőket,
Közülük kikandikáló kéklő búzavirágnak orcáját,
Piros pipacsok pillantásainak érzem varázsát.

Tovább...

Akarva-akaratlan

Sérült sérelem,
Szükséges, szükségtelen,
Szavak küzdenek föld kerekén
Ígért ígéretekkel, tűrte
Visszafogott őrületet, amelyeket
Tépne tövistől.

Tovább...

Érzések keringője

Én megmenteném, mi megmenthető,
Mit becsülök.
Még van alkalom,
Mert ha dől hegytömb,
Súlya alatt szétdől lét, mint kártyavár.

Tovább...

Szótlan szerelem

Néma, még mindig remél.
Tenyerébe fogja orcád,
Érzi, lelked remeg most.
Szíved dobban, szavad elakadt.

Tovább...

Fátyoltáncot táncolva

Nő vagyok, ahogy járok, nézel.
Utánam fordulsz: Ki ő? - Kérded?

Tovább...

Megpihenve

Tóparton mikor állok, valami
Csoda egészen szívemig hatol.

Tovább...

Jelenben szeretlek

Ma megérintelek, mosolyt most még adhatok.
Nézd, égbolton úsznak csillagláncok.

Tovább...

Regeneráció

Lélek szárnyal vizek felett egészen fel az égig.
Égi tengernek kékségében
Hömpölyög, hol nem járnak árnyak.
Csend,
Csendben éjjel-nappal nyargal pillanattal,
Föl-fölröppennek.

Tovább...

Kaposvár

Éj elterül városon. Holdfény bujkál
Házak közt, szél nem süvít, most ő néma.
Városháza álmosabb a szokottnál.
Falaiban múlt maradandó nyoma.

Tovább...

1919

Te vagy nékem a Minden

Szívemre vagy gyógyír, a minden.
Szerelemből szeret szívem, és
Lelkem tőled illatos tavasz.
Nézd, repkedek a boldogságtól.

Tovább...

Néked adom szívem

Szeretlek, szerelmemről szól zeném,
Dallama felébresztgeti csöndet.
Izzó tüzemet, kérlek, el ne oltsd.
Szép szavam száll, hallgasd suhogását.

Tovább...

Láncon, pénzért

Hetéra, te nő!
Éjek éjjelén csipkében,
Körbevesznek őrök,
Kik véredet szívják.
Aprópénzükkel vándorok
Lényedet megszerzik.

Tovább...

Önzés rabságában

Önzés vadul ömlik át falakon, mélybe rántva temet mulatságból.
Szétszórt, szent szavakban meghúzta magát rémület.
Idő rozsdás kereke forog, Földnek hullnak vérkönnyei.
Gyermekek éhesen felsírnak, fájó sóhajok tornyosulnak,
Hol anyák zokognak, félve néznek testvérek egymásra horizonton.
Önzés az úr, szúr, majd visszaszúr, végignéz minden szenvedést.
Céltalanul kallódsz szánalomban, eggyé válsz Önzéssel a káoszban...

Tovább...

Lélekszárny

Én mindent látok szebben,
Lelkem kapott szárnyakat,
Csodát, mit lát, világnak versben
Megmutat.

Tovább...

Betegség

Láz okoz most testemben káoszt,
Nékem pizsamát oszt.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ