|  | |
|
külön szobám van nem ülnek ágyamhoz
az álmot idecsalni
külön szobám van
én benne újra gyermek
zsugorodom a nappalok alatt
éjszakák nevelnek
|
| |
|
| |
|
|
|
gallyakat hoztál emlékszel?
sétáink folyton megzavartam
rémisztett ég és felhőalakban
jeleket láttam jönni
deszkapallók alatt
kitágult torkok a vermek
téglacsonkokon futunk
míg magukba nyelnek...
|
| |
|
| |
|
Télközépi vers Január,
mily szelekkel zörgetsz
ablakán
a megrogyott falaknak?
|
| |
|
| |
|
ott lesz meleg egyszer elvesztem magam
eloldom fékeim
s az erdő nyugtalan
fáihoz futok...
|
| |
|
| |
|
Egyenetlen Hagyd lépteim (talán kérnem is kár)
Távolról követsz szűk macskaszemmel.
Bármerre dőltem - a válaszoknál
egyenes maradt törzsemben az ember.
|
| |
|
| |
|
Feketén, mint a varjak Szép vagy ott is: az átfutott mezőn túl.
Fogyó lépted más terekre vitt.
A csonka éjben nélküledre fogytunk,
s az álmok csak árnyad kergetik.
|
| |
|
| |
|
Már úgy hazudok... Miért lenne más-e nap?
Ma ugyanúgy távolokba vesztél.
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag
feketébb a korhadó keresztnél.
|
| |
|
| |
|
ahol vártak roppant súlyú ma az éj
öleletlen csupaszságban állok
térdig érő félelemben
csupán a csillagokra várok...
|
| |
|
| |
|
Füzek alatt Földre roskadt fenyők
mérgezett tűi fájnak.
|
| |
|
| |
|
Az ősz ölében Elosont a nyár. Az út-széli fák
sorfalat állnak. Csupasz ág-bogokkal
feszülnek az égnek - sóhajt a táj -
elmúlásunk szelei kaszálnak.
|
| |
|
| |
|
Te írtál el Elvétettelek, vagy eleve hibás vagy?
Nem tudom... s ha tudni szörnyű...
|
| |
|
| |
|
egészen ami csak félig lehetnék: árva
te váltod egészre - a világra
hagysz - most én hagylak el
vagyok aki magáért felel
és vagy te: külön-más-mező
élni élsz, de mégsem létező...
|
| |
|
| |
|
egymásra záródó szirmaink mondd - ha csak egyetlen halál van
miért hogy percenként temetlek
magamba és újra kiáslak
a fényre? ennek a siratásnak
lesz-e még valaha vége?
|
| |
|
| |
|
Idebent Minden ajtót kinyitottam:
emberekre látni.
Nem járt erre senki -
jöhetett volna bárki.
|
| |
|
| |
|
Még írnék Majd írnék a szivárványról is.
Hogy ablakokba rosszkor állok.
Csak azt látom amint égtelenbe
úsznak előlem a szivárványok.
|
| |
|
| |
Kedvenc
Magány
