Szabó Balázs
Azt mondod, nagy bajom van?
vagy lehet, nem is szóltál?
üvöltő nagy nyugalmadban
elkapott a közöny-kór tán?
Csupaszon csöppentem ebbe a világba,
sírdogálva, éhes hassal és védtelen,
egyedül létezni sem tudtam, hiába
szeretném... azóta próbálom szüntelen
Néha, ha sétálok,
Körúti Platánok
szorítják kezemet utamon,
ismerem mind őket,
mellettem felnőttek,
nem úgy, mint gyermekded tudatom.
Minden éjjel karjaiba vesz az álom,
szenvedéllyel, gyengéden szorít, úgy ölel:
a végtelent benne mindig megtalálom
...jó volna többé nem ébredni fel!
Álmomban Üstököst nyeltem
forró fényű tűzgolyót,
gyönyörűbbet sosem láttam:
csillagok közt csillogót...
Itt a Tavasz hírnöke:
Angyal arcú Nő-Nap,
S fohászaim egyike,
Mit ma minden Nő kap.
Van egy csillag fenn az égen
úgy hívják, hogy Szilveszter,
Egész évben alszik szépen
ám a végén útra kel.
Csípős tél-nyelv nyaldossa ma
deresre a fákat,
ám ez még nem az a fehér,
csupán hó utánzat
Kis pénz, kis karácsony,
Nagy pénz, nagy karácsony.
Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Meglátszik a pénztárcámon.
Jó Szerencsét trágárok!
A szátok koszos! Vágjátok?
Miért nem takarítjátok?
Milyen átok szállt most rátok?
Hallgatom! Hát Mondjátok!
1.
A kandalló mellett ülök,
előttem toll és füzet,
a fénytől kissé szédülök
midőn nézem a tüzet
Lájkolj ember, te is lájkolj!
A Facebookon, vagy lájkolj máshol!
Repülj galamb, véres gerle
szólj már rá a Jó Istenre
Minden rosszat mondj el néki
hogy élsz?! ő azt úgysem kérdi
Repülj madár, sebzett gerle
ne pokolba, fel a mennybe
1.
Kell, hogy legyen visszaút
mindig mindenhonnan,
ne add fel, és biztosan
megtalálod, hol van...
Fél lábbal itt, fél lábbal odaát
Hirtelen nagy sötét lett
eltűntek a fények
görcsös testem mélyéből
elillant a lélek...