Szentkereszti Andrea
Anyák napja hajnalán,
Ébredő nap sugarán
Kinyílott a tulipán,
Köszöntelek, jó anyám.
Az igazság másképpen van,
Mint hiszem,
A jog nem az én bizniszem.
Igazságom kis sziget,
Otthona a Semminek.
Biciklivel érkeztem,
Egész úton fékeztem,
Van-e nálad tojás, piros,
Elmúltam már másodikos
Kisfiú, de nagyon csinos.
Tavasz van, gyönyörű.
Eljött hozzánk ismét,
Az Áldott és Szent,
Csodaváró Húsvét.
Mesém kezdetén,
Az Óperencián túl,
Dalolt egy kismadár,
Akkor még nem nyúl.
Egyetlenegyszer énekelt,
Mielőtt hosszú útra kelt,
Fennakadt tövises ágakon,
Átjárta a furcsa fájdalom.
csillag volt egyszer
az éjszakában,
szerelmes lett
egy zsenge ágba,
tavaszi lombba,
sok virágba,
folyóba hullott,
kőbe zárva.
szeretnék még egyszer
álmokban élni,
minden embernek
hitet ígérni,
havazáskor
tavaszt remélni,
megérteni,
és nem megítélni.
Álmokat virrasztó
Névtelen csillagok,
Tegnap a remény
Egy percre
Itt hagyott.
Rezzenéstelen,
Messze kék végtelen,
Nem múló érzelem,
Régi szerelem.
Szilveszter van, éjfélt járja,
Meghívlak a cicabálba.
Mi ez a nagy ramazuri?
Évadzáró macskabuli.