Szuhanics Albert
Lebuktam a létráról,
annak felső fokáról.
Létra alatt gereblye,
mindjárt arra estem le.
Lendül a hinta alattad,
míg feszül a fényes lánc...
Lényed az égre felszárnyal,
szökkenő, rebbenő tánc.
Megkérdezném, kedves babám,
"mért nézel rám ilyen bambán?"
Talán többet velem lennél,
hogyha kedvemre is tennél!
Számomra te vagy az édesség,
tortahab, csokimáz, lépesméz.
Finom nők fölött krém, marcipán,
bújj hozzám, dorombolj, kiscicám!
Hintázik a kedves,
röppenő
gyönge nő.
Szempillája nedves,
ha szellő
szembe jő.
Párducos Árpád lovára száll,
előtte fekszik az ősi táj.
Attila földjén örökös ő,
vezér s a népe, ím hazajő!
Itt a húsvét itt, itt, itt,
száz tulipán nyit, nyit, nyit.
Halld a medve mit dörmög,
otthon ne hagyd parfümöd!
Azt kérdi a barika,
hová szaladsz nyuszika?
Lótok-futok ma sokat,
locsolom a lányokat!
Nagycsütörtök..., mit csücsültök,
menjünk vegyünk sonkát máris!
Amíg nem ürül ki bukszánk,
s bírja sovány pénztárcánk is...
Én vagyok a kicsi nyuszi,
hozzád küldött ma anyuci.
Rózsavíz van a mancsomban,
meglocsollak azon nyomban!
Én vagyok a nagyapó,
locsolásra kapható.
Beülök a taxiba,
a parfümöm francia.
Nagypéntek a böjtnek napja,
búsan zengi ércharangja
a templomunk vén tornyának,
bűn nélkül nincs bűnbocsánat!
Bánatos a nyuszimama,
nincsen hímes tojásuk.
Mit ad majd a locsolóknak
tizenkilenc nyúllányuk?
Elég volt a rózsavízből,
nem kell parfüm, se kölni,
úgy döntöttem, hideg vízzel
fogok én ma locsolni!