Iziszcsillag5

Régóta írogatok. Egyfajta belső kényszer hajt, hogy mondatokba öntsem mindazt, amit a világból megtapasztaltam, legyen az kavarodás, komorság vagy felhőtlen boldogság. A szavak nálam valami rejtélyes öngyógyítási folyamat elindítói, ősi rejtjelek régóta ismert kódjai, mágikus lelkek, kaleidoszkóp csodák.
Néha egyszerűen muszáj csak írnom és írnom......
Rossz érzéseimre gyógyír a sorokba öntött gondolat, akár megállja helyét irodalmilag, akár nem...
Ugyanígy felüdít egy számomra varázslatos vers vagy próza...
Néha csak jó érezni, hogy Mások is hasonlóképpen gondolkodnak.
Leginkább csak beburkol és elrejt a vers, intimitást ad a sztori vagy a drámaiságig felpörögnek bennem is a feszültségek.
Szenvedélyesen szeretek olvasni és akármilyen furcsának is tűnik, személyes életemben vidám és optimista vagyok, nem félek a változásoktól, mert ezek adnak erőt a Holnapokhoz.