V.Csilla

A szomorúság nyit kaput a lélek felé! Az irományaim többnyire csak önironikus tanmesék önmagamnak, de, ha másnak is hasznára válnak, üsse kő! Hadd teljen..

Az Idő

Próbáltam visszafogni,
megmenteni vagy legalább
egy picit tovább megtartani,
de a peremen túlfutott
és a keretből kiszaladt,
miközben jól odakozmált
az elmúlt év!
Nézem a kezem,
hát nem leforrázta az idő?
Kínomban már csak nevetnék,
de szemem sarkán
szarka sző megannyi
szép kis hálót, redőt
mely lasan barázdába köt
s a 39 fél, mert az idén
a 40 révbe ér!
(2007.okt.20)

Bocs, de nincs sok szabadidőm!
Aki hozzám szóll, azt próbálom én is méltatni.
Én a pillanatnyi érzést írom le , amivel a versed megérint. Lassan haladok és ezért elnézéseteket kérem
Váncza Csilla