apjalanya

Egy idő után megtanutam a finom különbséget
a kézfogás és az önfeláldozás között.
És megtanultam, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal.
És kezdem megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküvő.
És hozzászokom
hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadjam a vereséget.
A felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejövök hogy minden tervemet a mára alapozzam
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztaltam
hogy a napsugár is éget, ha túl sokat ér.
Művelem hát saját kertecskémet,
magam ékesítem fel lelkemet, nem mástól várom,
hogy virágot hozzon nekem.
És megtanultam, hogy valóban sokat kibírok.
Hogy valóban erős vagyok,
és valóban értékes.