magdus

A verseket mindig szerettem, és mint sokan mások, már iskoláskoromban is írtam néhányat. Az idő nem mindig kedvezett a verselésnek, mivel elsősorban a kenyérkereséssel kellett törődnöm. Elvesztem a mindennapok gondjaiban. A költészet, a verselés pedig egy furcsa, lebegő, önmagamon kívüli állapotot adott, amit családanyaként nem engedhettem meg magamnak. A földön kellett járnom. Azon kívül az íráshoz magányra és sok időre van szükség. Ezt gondoltam. Érdekes módon mégis az unokáim óhaja miatt kezdtem újra írni, és azt hiszem akkor találtam meg helyemet az irodalomban. És nevessetek ki; - most se a földön járok, hanem a csodálatos mesevilágban. És ott sokkal boldogabb vagyok mint itt, ebben a képmutató világban. Szeretnék elkalauzolni oda minél több gyermeket. Mostanában jelent meg óvodás korosztálynak írt mesekönyvem a dinókról. Címe: Din kalandjai A páfrányligeti dinók, alcímmel. Barátságos mese az un. "Jó hüllőanya" kis dinóiról. Kerülöm a horrorisztikus témákat, de azért izgalmakban sincs hiány.Karácsonyra jelent meg a könyv folytatása, címe: " A páfrányliget veszélyben" Sikeres könyv lett "Oszkár a lehengerlő úthenger" c. mesém is. Mostanában várható a 2. része. De megjelent a "Verses - állatos ÁBC", és a "Mesék hetedhét országból" c. mesekönyvem is. A felnőtteknek írt verseimmel- régivel és újakkal is - most kezdtem el ismét foglalkozni, és itt közlöm azokat. Örülök, hogy a honlapotokon sok szép verset is olvashatok. Igen örvendetes, hogy ilyen sokan szeretik és öntik ki a szíveket versben. Nem vagyok fiatal, de nagyon szeretem az ifjúságot, a gyerekeket. Egy idézettel zárom soraimat:
" Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát. /Zsolt. 11,7/