|  | |
|
Azért, aki vagy Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.
|
| | Schrenk Éva |
|
| |
|
|
|
Bújócska Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette...
|
| | Gál János |
|
| |
|
Őszi szél Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Ha majd átölelsz... Ha majd átölelsz
És én átölellek...
|
| | Balázs László |
|
| |
|
Magyar vagyok Magyar vagyok.
Annak teremtett az ég...
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
|
Vers vagy bennem... Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Versbe írlak Megírlak majd, hangjaid
mind mind versbe nőnek:
Ajándékul hagylak itt
a tűnődő időnek.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Fájó pillanatok Szemem nevet,
Szívem sajog,
Mert azt szeretem,
Akit nem akarok.
|
| | Juhász Orsolya |
|
| |
|
Háj monológ Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán
hozzám vágott szava egy igazán
földbedöngölő sújtással fölér,
nagyon téved, mert ennyit csak: "kövér"
bárki mondjon, elhajtom, mint itten
e szánalmas kis legyet legyintem.
|
| | Bódai-Soós Judit |
|
| |
|
hová a lelkek... hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Az ötödik Isteni sóhajból
fakadó lételem
ég-puha méhében
fogan a végtelen.
|
| | Bódai-Soós Judit |
|
| |
|
Hűség Ha te folyó leszel
én felhő felette
és cseppenként hullok
bele a vizedbe...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Neked... Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked.
Hiába, remegek ha mosolyog rám szemed.
|
| | Hegyi Gabriella |
|
| |
|
Nem tudom már... Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Dobbanások Mindenki alszik
csendben pihen
semmi sem hallatszik
csak az én szívem
ahogy beledobban...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Szavaid... Szavaid simogatva vetkőztetnek
s mellette üresen földre hull szavam,
melegítve testem átöleli lelkem
s én előtte térdelve meghajtom magam...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Már úgy hazudok... Miért lenne más-e nap?
Ma ugyanúgy távolokba vesztél.
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag
feketébb a korhadó keresztnél.
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
Áruld el... Itt még most is égig érnek
a fák, és kint a réteken
gyermekkorom tágra nyíló
szemében ring a végtelen.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Újra otthon Lebben az idő köd-ruhája,
már nem szab határt a képzelet,
s a múltba néző gondolat most
szabadon száll a rét felett.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Így folynak el Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
Kedvesemnek
Kövess minket
