Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Hosszabbak már a nappalok,
Lassan lelkem is felderül,
Az éltető fényözöntől,
Örömtől telve lelkesül.
Lehetnél közelebb és többször,
hétköznapjaimban is megférnél,
nem csak hétvégén, vagy ünnepekkor,
lennél bejegyzés a lapszélnél.
Gondolatban végigjárom
hazánk híres várait.
Csak várrom már közülük sok,
mutatják harcunknak árnyait.
Tekints le a hídról folyód két partjára.
Csak lessed, hogy vize megvan-e még?
Néhanap az ember már azt is csodálja,
hogy nem lopták még el lyukas zsebét.
Ma is biztonságos, rest alvás,
lassan ellazulva nyugalmas,
csúszva, lebegve átrepít,
s nem unalmas.
Meglopni csak azt lehet,
kinek vannak kincsei,
és nem azt,
kinek polcokon
sorakoznak nincsei.
Diófánk kitárta lombját,
Galambraj száll az ég alatt,
Még emlékszem szép nyarakra,
Kertünkben nyíltak a rózsák.
Ó, te ragyogó áprilisi nap,
Ó, ti nagy, határt szabó Kárpátok!
Behódol már némán estnek minden árnya,
álmok mementójaként kondul a torony,
senki földjén lóg a holnap sápadt vágya,
lámpafény, mint éj kormos arcán pír, oson.
Ha te lennél az éjjel, én a Hold az égen
Ha te lennél a tenger, én vízcsepp a mélyben
Ha te lennél a búza, én lennék a kenyér
Ha te lennél a kéz, én lennék a tenyér...
aki látott majd "beköp"
az előbb még erre ment
de nem leszek én se több
múlásspongyán embernedv
Ha felhő lehetnék,
csak feletted szállnék,
napsütéssel együtt
utadon kísérnénk.
Fáradt vagyok, ezért sem születik a szó.
Csak a hétköznapok dolgos monotonja
marja perceimet, nem vagyok szomjazó
se szóra, se jóra, mi lelkem bevonja.