|  | |
|
Vers vagy bennem... Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
|
|
Vagyok Lehetnék gazdag ajándék
gyermekek igaz mosolya,
zsoltár, nyitott könyv szívedben,
oltár, templomi nyoszolya.
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Üzenet Bár
érzed fájdalmát
szíve bánatát
és
hallod sóhaját
néma óhaját
semmit sem tehetsz
s boldog nem lehetsz...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Áruld el... Itt még most is égig érnek
a fák, és kint a réteken
gyermekkorom tágra nyíló
szemében ring a végtelen.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Egyszer, ha meghalok... Egyszer, ha meghalok,
vers leszek.
Szavak, szótagok,
rendszerben
megszerkesztett
érzéki mondatok.
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
|
Hová vezettek? Fáradt magányom léptei
hová vezettek engem?
Elszáradt avar-bánatok
zörögnek újra bennem.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Az éjhez bújom magam Szeretek az estéhez bújni,
mikor a zöldben sétál a lélek
és az a nyughatatlan szív
nyugalmas tengerpartra téved
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
Szavainkat... Szavainkat a csönd akarja,
hogy megfogalmazza önmagát
s a hangok mögül visszahallja
a néma létezés sóhaját.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Fenyvesekbe vágyom Fenyvesekbe vágyom...
hol tűlevelek bolyhozzák az eget,
csöndes tisztáson
hópokróc takarja a nyári szőnyeget
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
Eltűnök Nélküled... Eltűnök Nélküled, mint nyom a vizen,
mint sirkőről lepörgő ékezet,
mit nyári zápor töröl el szeliden
vagy könnyé törpülő emlékezet.
|
| | Sunil |
|
| |
|
Nem találunk a romok között… Felépült életek dőlnek össze,
Mint kártyavár a konyhaasztalon,
Amikor a gyermek, egy ujjal
Bök bele halált, így vacsora előtt.
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
|
gallyakat hoztál emlékszel?
sétáink folyton megzavartam
rémisztett ég és felhőalakban
jeleket láttam jönni
deszkapallók alatt
kitágult torkok a vermek
téglacsonkokon futunk
míg magukba nyelnek...
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
Szeress 2 Ne úgy, mint én téged:
Mint kit izzani vágyás éltet.
|
| | Gál János |
|
| |
|
Dimenziók ...talán a legszebb vers lehetett volna,
mely valaha átcsorgott lelkem ajtaján,
mint ujjaink közt szalad át a víz,
forrás fölött egy forró délután.
|
| | Nimród Laboda |
|
| |
|
Az út Te elvittél magaddal az útra,
s csak néztük egymást álmodó szemekkel,
mint kútba néz, ki mélyre nézni mer és kezével krikszkrakszot rajzolgat a porba.
|
| | Nimród Laboda |
|
| |
|
Az utas Megszédült, pedig nem is volt részeg
s ahogy a villamosra kapaszkodott,
fátyolos tekintetével rám nézett,
majd egy üléshez vánszorgott, s lerogyott.
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Kérés Gyere, terítsünk szőnyeget
vigyünk színeket napjainkba,
s csodáljuk együtt a kék eget
tarts, ölelj a karjaidba.
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Húzd meg - ereszd meg! Télből nyárba
Nyárból télbe
Hajszol az isten
Évről évre.
|
| | Gál János |
|
| |
|
Múlhatatlan Kőszikla
mit nem moshat el víz
sem ár-apály
sem tenger
sem folyó
s kell, hogy ebben bízz
-mert állandó a folytonos változás -
a tömbbe zárt erő nem múlandó...
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
Télközépi vers Január,
mily szelekkel zörgetsz
ablakán
a megrogyott falaknak?
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
Glória Egy emlékkép úszik bennem azóta,
gyermekin ültünk a dunai hajón
szívemet ölelve repülsz lelkemben,
ahogy sirályok szálltak fenn a lég-folyón.
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
Léleklékek 1.
Szemeimben kopjafák merednek a múlt hamvain.
Sűrű erdejüktől nem látom a jövőt,
ködben oldódó jelenemre
erőtlenségem borít rongyos szemfödőt...
|
| | Gál János |
|
| |
|
A törpe szél A fák között a törpe szél visít,
visszhangja verte hangját óriásra;
gyökérkígyók bogán lapul kicsit,
egetverő, ágatverő sírása.
|
| | Sunil |
|
| |
|
Nagy fehéren esik… Pilláimra rákucorgott:
Mint jelen, széles vállamra.
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
|
Bölcső Ahol születik a fény,
ott volna jó veled lenni.
Csipp-csupp
lángocskák között
felfedezni...
|
| | D. Anna |
|
| |
|
Rászedett gondolat ma körbenéztem,
mikor leültem
zaklatott önmagam
óráin belül
...és csak figyeltem
a csendben hiányod...
|
| | P. Németh Ilona |
|
| |
|
Pipacsmező Egyesül az ég a földdel,
összeér a kék a zölddel,
álom ül a láthatáron;
Isten abroszát a nyáron
hímezgetik szelíd árnyak:
piros szirmok, pilleszárnyak.
|
| | Sanzsan |
|
| |
|
Magadban hordozol Jó mélyen legbelül,
Összetört lelkedben
Álomkép szenderül
Kínlódó testedben.
|
| | Horváth Zoltán |
|
| |
|
Álom-álom - Te mit játszol? -
kérdeztelek,
gyenge az erőst,
mikor megroppanni láttam
benned a Hőst...
|
| | Torday Teodóra Éva |
|
| |
|
Mondd, hogyan? Mondd, hogyan mondjam el neked?
Azt, hogy téged szeretlek
Hogy olyan lettél már nekem,
Mint nevetés a gyermeknek
|
| | Horváth Zoltán |
|
| |
|
Indulj Indulj,
ne félj,
mert a
gyávák bére a rettenet,
homály
ne ülje szemedet,
indulj
és vidd a hírt...
|
| | Károlyfi Zsófia |
|
| |
|
Tüzek és Napok Csak ez az összebújt éj menti meg a Napot.
Sóvárgott lángok égetik fel
a közénk gyűlt belőlünk fagyott
szilánkos jegű decembert.
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
A jövevények És jönnek ők a léten túli létből
szemük tiszta mosollyal ránk tapad
benne a kérdés: hát ti kik lehettek
-tudjátok vajon az én szent titkomat?
|
| | Jáger László |
|
| |
|
Hárs
(Nagyanyám, O.Róza emlékére) Most némán állsz
arany-virágú hársfa
jöttömre bólintasz csupán -
A kedves köszönések
hol maradtak
Ha kérdenélek
mit mondanál...
|
| | Szalai Kincses Ibolya |
|
| |
|
Csak játék Milyen lett volna veled -
Most behajlok embriópózba
Rád gondolok és újra
Átfogalmazom az Életet.
|
| | Károlyfi Zsófia |
|
| |
|
Lehetnék én? Gyermek a férfiben
Valami a semmiben
A szívednek óhaja,
Szép szádnak sóhaja
Lehetnék én?
|
| | Horváth Zoltán |
|
| |
|
Spleen Elold magától mindent, mint a fáradt
koldus tolja odébb a teli tálat;
hasa üres, csömöre cseni éhét,
de kivárja a dús lakoma végét.
|
| | Sunil |
|
| |
|
Azt a szót mondd, a mesét... Megkérnélek, csak mesélj, mesélj,
még ha mindig is ugyanazt -
a só meséjét, rejtegetett szóét -
bármit... , szerelmet el nem sózhatsz.
|
| | B. Kiss Krisztina |
|
| |
|
Lehulló cseresznyevirág Nem kell menedék többé,
ne óvjatok
hitvány életem gazos mezőin
ne nőjön több virág.
|
| | Csontos Sándor |
|
| |
|
Mégis létezem... minden reggel Nem
nem öltöztem ünneplőbe
vasárnapi selyembe
nem mentem el hozzád
régen nem beszéltem veled
arcodat még soha sem láttam
tested képzeletemben ezerszer...
|
| | Dvorák Etela |
|
| |
Szerelem
