|  | |
|
Egyszer, ha meghalok... Egyszer, ha meghalok,
vers leszek.
Szavak, szótagok,
rendszerben
megszerkesztett
érzéki mondatok.
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
|
|
|
Árva november Tél tolul őszbe az északi széllel
Meztelen ággal fáznak a fák,
Zúzmara vonja fehérbe a tájat
Hótakarót vágy már a határ.
|
| | Gál János |
|
| |
|
Föl a mélybe!
Papp Für Jánosnak Sorsod visszhangzó aknát ásott
- A gonosz már dörzsölte aszott tenyerét -
Lelked a foszlékony hű magányban
meglelte sötétkék, csillagos kenyerét.
|
| | Gál János |
|
| |
|
A didergő Szapphó Csodás Aphrodité, lepled borítja,
a meddő, szűz termőtalajt
Szerelmedért hiába ne vívjak,
lepled fedjen be s takarj...
|
| | Nemes Máté |
|
| |
|
A név Úgy lobbanunk el, akár gyufa lángja
évezredek ölén, hol minden didereg.
Rég elszökött már lelkünk tutajáról
az a tágra nyíló szemű, álmos kisgyerek.
|
| | Nimród Laboda |
|
| |
|
Egy őszi levélhez Hallhatod dalba fog
őszt zenél már a szél
messze ringsz ott keringsz
sóhaján kis levél.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Boldogság Álmait kergetve
érte az este
s nézett vele szembe
a sápadt telihold,
fázott a teste
remegett egyre
s a széken min ült
összébb kuporodott.
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Építőkockám rég elhagytam… Építőkockám rég elhagytam,
belül mégis épül a semmi...
|
| | Csillag Tamás |
|
| |
|
Elengednélek Halott levelek: őszi életkép.
Az idő sárgára festi neved.
Sorsomat látom, balítéletként.
Tükörképem az arcomba nevet.
|
| | Kiss Tamás |
|
| |
|
A magyarok legendája I. Talpunkon hoztuk be
a végtelen sztyeppék sarát,
és ujjaink közt hordjuk még ma is.
|
| | Dezső Márton |
|
| |
|
Téli éjszaka Odakinn tán tolvaj jár...
lelkem alatt álom oson
kétes árnya meg-megáll
s felkúszik az arcfalamon
|
| | Szabó Balázs |
|
| |
|
Akkor talán Majd hogyha hó lepi
Majd hogyha föld fedi
Akkor talán
|
| | Jáger László |
|
| |
|
Az a tánc Álmaim falán
Gyerekes rajz csupán ma már...
- Esti látomás
Csak az a régi-régi tánc,
Mikor a vágy dallamát
Ezernyi illat járta át
Az a világ messze szállt
|
| | Gál János |
|
| |
|
Csöndet szitál az est... Csöndet szitál az est...
sötétkék álmot fest az
égre, egy csöpp ezüst a
kékbe - álló-csillag -
gyermekkorom, azon a
fénylő, méz-illatú Karácsonyon:
egy régi mesekönyv zizegő
lapjai óriás fenyő alatt, kövek...
|
| | Ametist |
|
| |
|
Lehunyt szemmel Légy boldog bárkivel...
Belőlem csak képek maradnak tán.
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
Szerző
Halál
