|  | |
|
gallyakat hoztál emlékszel?
sétáink folyton megzavartam
rémisztett ég és felhőalakban
jeleket láttam jönni
deszkapallók alatt
kitágult torkok a vermek
téglacsonkokon futunk
míg magukba nyelnek...
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
|
|
Ágy Nem személy, de kétszemélyes;
itt a feje, ott a lába,
falhoz lapul szép szerényen,
tárulkozva hív magába.
|
| | Ross Satyr |
|
| |
|
Könyv a ködben Kóbor verseskönyv didereg fapadon
- Öreg járművek jó reggelt krákognak -
Párás szemüveg hajol fölé, s egy cigaretta
Együttérző köd pityereg a lapokra
|
| | Gál János |
|
| |
|
Az élet: ritmus és remény Az élet: ritmus és remény,
Verssor, ütem, zene,
A ritmus él; a néma rend
A halál egy neme.
|
| | Pete László Miklós |
|
| |
|
Re: Email (Varró Dánielhez) Magától én is el vagyok andalodva,
vagy mit szólnál hozzá, ha tollam tegezne(?),
mióta rákaptam ezernyi dalodra
s azzal tömöm napjaim degeszre.
|
| | Budai Zolka |
|
| |
|
Avar Az álmokat már
úgy hullatja sorsom
mint száraz levelük
a görnyedt őszi fák...
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Sárga Halál Átok ül ma rajtad,
Hazám, Hunnia!
Rókaprémes kacagányod
mára véres ing-cafat,
hűvös patak csendben oson
át, a néma fák alatt...
|
| | Torday Teodóra Éva |
|
| |
|
külön szobám van nem ülnek ágyamhoz
az álmot idecsalni
külön szobám van
én benne újra gyermek
zsugorodom a nappalok alatt
éjszakák nevelnek
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
tenyeremen törött plomba tenyeremen törött plomba
pocsékba mennek a percek
egy megkergült mérőóra
se tudja hány watton szeretlek...
|
| | Csillag Tamás |
|
| |
|
Úgy érzem Úgy érzem, nem mondható el
szavakkal a rejtett bizonyosság,
miként tör fel mélyről a hihető valóság,
belőlem, ki álomból ébredt fel.
|
| | Jószay Magdolna |
|
| |
|
A jövevények És jönnek ők a léten túli létből
szemük tiszta mosollyal ránk tapad
benne a kérdés: hát ti kik lehettek
-tudjátok vajon az én szent titkomat?
|
| | Jáger László |
|
| |
|
Félbeszakadt sóhaj Lehetsz egy félbeszakadt sóhaj,
vagy tán valótlan látomás,
mégis itt vagy, tekinteted
ismerősen fontos állomás,
mely hozzád köt, nem enged,
ne is eresszen, annyira más...
|
| | Jószay Magdolna |
|
| |
|
Egyszer, ha meghalok... Egyszer, ha meghalok,
vers leszek.
Szavak, szótagok,
rendszerben
megszerkesztett
érzéki mondatok.
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
|
Árva november Tél tolul őszbe az északi széllel
Meztelen ággal fáznak a fák,
Zúzmara vonja fehérbe a tájat
Hótakarót vágy már a határ.
|
| | Gál János |
|
| |
|
Föl a mélybe!
Papp Für Jánosnak Sorsod visszhangzó aknát ásott
- A gonosz már dörzsölte aszott tenyerét -
Lelked a foszlékony hű magányban
meglelte sötétkék, csillagos kenyerét.
|
| | Gál János |
|
| |
Szerző
Félelem
