Sziasztok!
Szabó Balázs a becsületes nevem, imádom a fotózást és az írogatást. Kedvenceim: József Attila, John Steinbeck és szeretek néhány magyar filmet is... no meg élni...
a vers számomra egyben dal is: a lélek szívdobbanásokban kódolt éneke, amelyet először magunk hallunk meg, ám azt ha lefordítjuk és le is írjuk, akkor azt mások is meghallhatják, ha meghallgatják, ha értik, ha tudják a szívünknek olykor vidám, máskor szomorú hangját.... minél közelebb vagy a másik ember szívéhez, annál jobban hallod a kis rezdüléseit is.. .... és mivel mindenki szíve máshogy üti a ritmust, ezért minden vers más és más.... bocsáss meg, hogy ennyit írtam, de akkor is azt gondolom, hogy a rím olyan a versben, mint a hímzés a terítőn: lehet használni azt és szép is lehet, de csak a kézi hímzéssel lesz igazán egyedi.. ez csupán az én véleményem, és nem megdönthetetlen tény...
A saját érzések papírra vetett tükrébe tudom, csak kevesen néznek, mert az egy varázstükör, és csak annak mutatja meg a tulajdonosa arcát, aki le bírja törölni róla a párát...
"Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák)
Ilyen vagyok én és sose leszünk mások.
Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások."
József Attila
Kövess minket
