Édesanyámnak...
Árnyéka vagy a napnak, s mégis ragyogsz.
Fényedet nem homályosították el az évek.
Lelkedben nincs harag, önzés, méreg.
Mert olyan tiszta vagy,
Őszinte ragyogás életünkben.
Mikor fogod kezem,
Lelkem lelkedhez simul,
S csak a csend beszél helyettünk.
Örömkönnyeidet szétmorzsolod,
S tekintetedben látom önmagam,
Azt a konok gyermeket.
Bocsáss meg!
Sokáig fogd még kezem!
Mert ajándék vagy itt lent nekem!
Az egyetlen, örök fény, mi utat mutat
Ebben a vad háborúban,
Ami hol kint van, hol lelkemet dúlja.
Hadd hajtsam válladra fejem!
S lelkünk csendesen összesimul...
Itthon vagyok...
2012. március 30.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Summers2013. március 7. 13:47
Az utolsó soraidban van a lényeg. Remélem, hogy a címzetthez is eljutott. Tetszett.
Zsu
Torpilla31812013. március 6. 23:41
''Hadd hajtsam válladra fejem!
S lelkünk csendesen összesimul...
Itthon vagyok...''
Köszönöm, hogy olvashattalak kedves Stella!
Gyönyörű vers..
Szeretettel, és szívvel gratulálok!
Pilla
:)